Szülők, Ti milyen anyagi szabályok szerint éltek együtt veletek élő, de már önálló keresettel rendelkező gyereketekkel?

Mindez szép és jó,hogy ennyien nem kérnétek pénzt,hogy járuljon hozzá a költségekhez...

De ezzel pont arra ösztönzi a 20-30 körüli "gyereket",hogy kényelmesen elvan otthon, kaja megvan, villanyt fűtést, vizet használja, de neki egy fillérbe se kerül, tehát nem is tanul meg takarékoskodni,beosztani.

Igenis járuljon hozzá a költségekhez,ha már van önálló keresete.

Igen ,nem csak 18 éves koráig gyerek a gyerek, de taníttatva lett, esetleg, jogsihoz, kocsihoz is hozzá lett segítve....Néha ki lehetne fizetni egy egy csekket, vagy nagybevásárolni....stb

De nem azt várom, hogy 50 eret,vagy többet adjon a rezsibe,hanem legalább 10-20 ezret.Végtelenségig azért nem kell egy szülő nyakán élősködni,pláne ha az a szülő se keres sokat.

Szerintem nem jó érv, hogy megtanul a pénzzel bánni, ha elkérjük a költségek ráeső részét. Jó esetben kiskorától fogva tanulja ezt a zsebpénz segítségével.

Ha nem kell hazaadnia, hónapokkal előbb el tud költözni, az idő drága dolog, nem venném el a gyerekemtől.

Én jóval elmúltam már 18, a szüleimmel élek (kifejezetten akarják, hogy velük éljek, és ameddig nincs párom, nem is látom értelmét elköltözni, csak azért, hogy "megmutassam", végülis ezért (is) család a család, legalábbis engem így neveltek), de sosem merült fel, hogy adjak haza a keresetemből (annyi, hogy az egyetem mellett szinte végig volt diákmunkám, így már abban az időben sem kellett tőlük pénzt kérnem semmire), mivel ők nem szorultak rá, ellenben én eddig finoman szólva nem kerestem valami sokat (amúgy a pénzem beosztásával sosem volt gondom, viszonylag keveset költök, tehát a "nevelő célzat" nálam kiesik)

Ha többet keresnék, akkor is furának tartanám, ha be kellene szállnom a rezsibe - nem azért, mintha nem lenne logikus, de a mi családunktól idegen az ilyesmi. Általában az fizet, akinek a keze ügyében van a pénz (ha kell, megfelelő címlet), nem szoktunk egymás kezébe pénzt adni vagy egymással "elszámolni"). Szóval a "közösbe" csak annyit teszek, hogy ha nekem esik útba, vásárolok (rendszeresen megkérdezem, kell-e valami) vagy ha valamiből sok kell vagy nehéz, azt is én veszem meg, hogy ne a szüleimnek kelljen cipelni. + Nyaraláskor szoktam "beszállni" a költségekbe. (De akkor sem valamilyen előre elhatározott arányban fizetek be, hanem idő közben "kialakul" a dolog.)

Viszont evidens, hogyha a szüleim idősebbek lesznek, és rászorulnak, akkor én támogatom majd őket (remélhetőleg akkor már lesz miből:))

NEm tudom, miért is van lepontozva az, aki szerint igenis kell hazaadni. De több szempontból is jobb, ha ad haza a gyerek. A szülőknek sincs ingyen a fűzés, áram, víz, kaja, stb. A gyerek így megtanulja, hogy mindennek van ára, nem csak annak, amit a boltban megvesz.

Nyilván, ha a szülők kimagaslóan jól keresnek, akkor nem kell hazaadni, de akkor is legalább tegyen félre valamit a gyerek, elvégre nem lehet örökké anyuék nyakán élni.

Én például mikor kaptam ösztöndíjat (40e körül), nem adtam haza, és nem is várták el, hiszen ez nem sok pénz. Ebből fizettem a telefonszámlát, laptop-részletet, öltözködés, kaja, stb.

De ennek ellenére minden hónapban vettem otthonra pár dolgot. Mosószer, tartósabb cikkek. Nem várta el senki, de egyrészről nekem is jól esett, hogy mégiscsak hazaadok valamit (még ha keveset is), meg anyámék is látták, hogy a szándékom ott volt.

Koleszos vagyok, én fizetem (diákmunkából, havi 16000 ft, úgyhogy igen, van ilyen is, aki diákként dolgozik és fizeti saját magának, akármilyen hihetetlennek tűnik...), emellett bérlet meg kaja + öltözködés, tisztálkodószerek, különtanár. Keveset eszem, 2-3 napig is elég, amit megfőzök (sokat főzök egyszerre), meg ha hazajárok, itthonról hozok kaját. Van 60ezres bevételem, ebből kell gazdálkodnom.

De pénzt soha nem adok haza. Nem bízom meg anyámban, mert nem tud bánni vele. Ehelyett inkább viszek haza ezt-azt; tisztálkodószert, mosószert, meg befizetek mondjuk egy-két csekket.