Nektek is rosszul esett volna?

Az édesanyám számára szerettem volna meglepetést a születésnapja alkalmából, de, mondhatni törvényszerűen én jöttem ki belőle rosszul.

Sokat dolgozik, ráadásul még szombaton is be kell mennie az üzletbe, azon túl számos egyéb dologra figyel oda, bevásárol, mielőtt munkába megy ( nincs bérletem jelenleg és jegyre nincs pénzünk). Tekintettel vagyok rá, így boldogan igyekszem rendbe tartani az otthonunkat, hogy segítsek neki. Ugyan vasárnap lesz a születésnapja, de azt nem tudtam volna megoldani, hogy meglepetése legyen bizonyos okok miatt. Szóval, amíg távol volt, vettem neki egy virágcsokrot és egy kis süteményt készítettem, az asztalra is dekorációt készítettem, hogy örüljön. Persze el is takarítottam utána. A mostoha apámmap ugyan nem állok jó kapcsolatba, de azért, hogy ne érezze kellemetlenül magát, megvártam,amíg ő is hazaért,hogy közösen adjuk át az ajándékot. Amíg dekoráltam, elkezdett pofákat vágni..

Behívtuk anyut, erre oda szól elsőként, oda megy puszit adni neki, de úgy, hogy elkezdte az anyukám fenekét markolászni meg csipkedni és még mindig nem tudtam oda menni az anyukámhoz puszit adni. Szerencsére rászólt, hogy hagyja abba. Én meg csak ott álltam és nagyon, nagyon bepiszkolva éreztem ezt a szépnek szánt pillanatot, ez undorító volt, nem szeretet, ráadásul én csináltam mindent, ennek semmi nem jutott volna eszébe, persze az anyukám ezt tudja jól. Nem láttam az édesanyám arcán örömöt és ez az egész így elég rosszul esett, mert a szívemet is beleadtam és ez a görény tönkretette, semmi nem lett belőle.

Aztán ennek láthatóan kiültek a jelei az arcomra, azt hittem legalább elbeszélget ezzel a barommal. Kisebb koromban is láttam ezt, meg mást is, velem nagyon tiszteletlen ez az ember, csak kritizálni tud, közönséges és lusta, és iszonyatosan egoista. Én meg egy erősen lelkisérült lány vagyok.

Na most az anyám rám szólt, hogy mi bajom,ingerülten válaszoltam és odáig fajult, hogy és akkor mi van, ha elmosogattam, ki kérte a sütit meg a virágot, reméli sok rossz emberrel találkozom majd, hogy megtudjam, ez az ember nem erkölcstelen ( tudnék mesélni..), meg hogy forgatom a szavakat, ehhez nincs jogom, egoista vagyok, és hogy nem is ma van a születésnapja..stb. Azt mondta, mikor bejött a szobába a nevelő apám, hogy jól megkapta a lányától a leckét. Ez nem volt igaz, inkább fordítva. Nem hall meg engem. Azt mondta, hogy ő egy jó, erős, biztos ember, ezt szajkózta, mikor én már sírtam és azt mondtam, hogy én egy lelkisérült, mintha nem is a lánya lennék..

Teljesen összetörtem, így is depresszióban szenvedek, én szeretetből csináltam ezt, nagyon fáj ez az egész, nem tudom, mit tegyek.