Ti milyen gyakran látogatjátok a szüleiteket, nagyszüleiteket?

Anyukámat hetente, de nem látogatom, nem öreg, hanem megyünk moziba, színházba, vásárolni, csavarogni.

Nagypapámat 6 éve biztos nem láttam. Pesten élt, elköltözött az isten háta mögé két kanyarral. Piszkált, beszólogatott, kiröhögött, most meg csodálkozik, hogy önszántamból nem megyek.

Amikor Magyarországon éltem akkor hetente kb 2-3-4 alkalommal mentem haza az anyukámhoz beszélgetni, változó hogy hányszor, de vasárnaponként majdnem mindig ott a család, elég szoros a kapcsoltunk. A nagyszülőkkel már kevésbé, hozzájuk 2-3 hetente, vagy havonta egyszer,

Sajnos most külföldön élek, egy évben 1-2 alkalommal utazok haza, de akkor a szüleimmnél lakok :)

ma 17:56-nak.

Hogy melyikünk ütött apánkra? Hát nehéz lenne erre válaszolni. Az idősebb nővérem ugyanolyan makacs mint apu. Apám okos ember (volt) és a nővérem örökölte a kitartását, okosságát is. Viszont apám valahol egy kicsit lúzer is. Voltak és vannak dolgai ami mások szerint (és szerintünk is) nagy butaság vagy ha durván akarjuk mondani, "ez nem normális viselkedés".. Na ezt a fajta jellemet a kisebbik nővérem örökölte. Alkatilag is inkább a kisebbik nővérem olyan mint apu. Amikor egy gyerekre azt mondják, hogy " tiszta anyja vagy tiszta apja, mert úgy hasonlítanak egymásra" erre azt mondanám, hogy a nagyobbik nővérem "tiszta apja".. A bátyám inkább anyámra ütött, én meg anyám nővérére a nagynénémre. A kisebbik nővérem is inkább anyjára hasonlít...

A szüleim még nem játszanak a kérdésben, mert még nem költöztem el (anyagi okai vannak).

Egyik nagymamámat nem ismertem, pár évvel a születésem előtt meghalt, azon az oldalon a nagyapámat se ismertem túlságosan, alig voltam általános iskolás, amikor ő is meghalt. Már öreg volt, betegeskedett. Apám egyik nővére ápolta, mi ritkán mentünk, és ők se nagyon jöttek (szerintem az a nagyapám már nem is nagyon bírt utazni azokban az években).

A másik nagyszüleim még élnek, de már ők is öregek és gyengülnek. Kicsi koromban náluk nyaraltam sokat, ők jobban bírták a strapát, ők voltak a fiatalabb nagyszülők, de ők ritkán jöttek hozzánk. Nagyanyámnak mindig fontosabb volt az éneklés (kántorként dolgozta le az egész életét), mint a családja, mindig az volt az első (szó se róla, abszolút hallása van, és 14 évesen kezdte, de elengedték volna, ha akart volna jönni). Itt nagyapám lazább volt, ő volt a jófej, a humorbomba, viszont hagyta magát bizonyos tekintetben irányítani mamám által, aki ezzel élt is, a családból, akiket ismerek és ismertem, ez a mamám volt a legszigorúbb, akinek senki nem jó úgy, ahogy van, mindenbe és mindenkibe beleköt rövid időn belül. Apám vasutas, úgyhogy sokáig volt szabadjegyem nekem is, de mikor befejeztem a sulikat, az már nem járt, és azért nem a szomszédban élnek (6 órás utazás). Nekem a teljes árú oda-vissza út több, mint 10.000Ft, az sok, ők meg már egyáltalán nem jönnek. Inkább telefonon beszélünk. Így a békességet is jobban meg tudjuk őrizni egymás között. Régebben a szüleim akarták, hogy magunkhoz vettük volna őket, amikor nyugdíjasok lettek, hogy ne legyenek annyira egyedül, de ők nem akartak sehova költözni.

hetente látogatom őket,és nem azért,hogy bármi előnyöm legyen belőle

elmegyek hozzájuk a fiammal,aki az unokájuk,nagyon szeretik,és igénylik,hogy lássák.havi kétszer ott is szokott aludni