Szülőktől távol élők, milyen gyakran és hogy látogatjátok a szülőket? Szerintetek mi a normalis?
Harmincas pár vagyunk,fél éves a kisfiunk.
Régebben úgy látogattuk a szülőket,akik egy városban élnek, hogy egyik hónapban egyiküknél aludtunk, másikban másiknál.
Mióta megvan a fiunk, azóta nem voltunk(koraszülött lett,korházközelben kellett maradni).
Most majd megyünk,2 napra.
Anyos kitalala,hogy innentöl mindenki aludjon a sajat szüleinél,a kisfiunk megfelváltva hol itt hol ott.
Szerintetek ez normális? Kapásból nemet mondtam,férjem le is tolta az anyját.
Hozzáteszem, férjem növérék igy csinaljak évek ota,ha szüleikhez mennek,mindenki sajatjanal.
Szerintem ez nem normalis,akkor inkabb alszunk az en szuleimnel,ok szivesen latnak.
Szerintetek?
Nalatok ez hogy mukodik?
"Anyos kitalala,hogy innentöl mindenki aludjon a sajat szüleinél,a kisfiunk megfelváltva hol itt hol ott."
Egyszer-egyszer még talán, de semmiképpen állandóan.
De miért kéne külön aludnotok? Egy család vagytok.
én sem értem igazán, fökepp most mar a picurral.
Olyan pici még(tényleg az,nehezen fejlödik), eszemben nem lenne éjjelre otthagyni,fökepp,hogy anyatejes. Bár azt tudom,hogy a férjem jol ellatná, nem tudnék nyugodtan aludni,foleg,hogy nem is muszaj, van hol hárman aludnunk, egy csalad vagyunk, egyutt helyunk.
Ekkora baromságot még nem hallottam :)
Szerintem is aludjatok a te szüleidnél mindannyian.
éppen tegnap mesélte a kolléganőm, hogy ő meg a 8 éves kisfia karácsony óta nem jártak otthon az anyukájánál.
20 perc busszal, ott laknak a pályaudvar mellett közvetlenül, de hát 300 ft a busz.
Ugyanakkor éppen azon agyal, a 130 vagy 140ezres mobilt megye meg :(
És ismerem az anyukáját, kedves, aranyos, mindenben támogatta, mikor fiatalon, terhesen egyedül maradt, fizeti a lakáshitelét, stb. És ilyenkor arra gondolok, remélem, az én lányom ás lesz :(
Én kb. háromhavonta, de nem ez a normális, tény hogy tudnék gyakrabban is menni, de ahogy öregszem, egyre nehezebben szánom rá magam az utazásra. Pedig alig 3 óra az út.
Amit anyósod kér, az a nem normális. Ti már a férjeddel és a gyerekeddel vagytok egy család, ne akarjon titeket szétszakítani. Persze nyilván nehéz neki ezt a tényt elfogadni, főleg hogy a másik gyereke belement ebbe. De ettől még, főleg ha a férjeddel egyetértetek abban, hogy hülyeséget akar, nektek nem kell ebben részt vennetek.
Az én szüleim 80km-re, a férjemé 90-re laknak tőlünk. (pontosabban mi lakunk annyira tőlük, mert mi költöztünk - munka miatt).
9 évet éltünk kettesben, mielőtt megszületett a kisfiunk. A gyerek születése előtt átlagban két hetente jártunk haza, hol az egyikünk, hol a másikunk szüleinél aludtunk.
Mióta megszületett a kisfiunk, onnantól úgy csináljuk, hogy lehetőség szerint mindkét nagyszülőnél vagyunk, de általában csak az egyiknél alszunk. 13 km-re laknak egymástól, autó nélkül, tömegközlekedéssel is megoldjuk.
Konkrétan: mondjuk anyu "hétvégéje jön", akkor pénteken az esti vonattal hazautazunk anyósomékhoz (7-re érünk oda), ott alszunk, és szombaton átmegyünk anyuhoz, ott alszunk, majd vasárnap hazajövünk. Vagy anyunál alszunk péntek-szombaton, átmegyünk vasárnap reggel anyósékhoz és onnan megyünk haza.
Ez az ottalvás téma egyébként nálunk is központi helyet foglal el, rögtön a "'jaj-jaj, mit főzzek, éhen ne haljatok" után. :D
A kisfiunk tartósan beteg, egy bizonyos életszakaszig főleg én tudtam éjjel megnyugtatni, ha rátört a betegség, pedig az apját is imádta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!