Most mihez kezdjek? Kétségbe vagyok esve, mit lehet ilyenkor tenni?

Kedves Kérdező!

Valóban nem vezet ez a fajta, tehetetlenségből eredő önsanyargatás sehová, ennek más módja van, az őszinte, higgadt, alkuképes megbeszélésben rejlik a megoldás :). Művészettel foglalkozó, nem régiben érettségizett lányként szeretnék némi hasznos tanácsot adni, ugyanis van belelátásom bizonyos dolgokba.

Először is, a szüleid helyesen cselekedtek, mikor a gimnáziumot találták számodra a megfelelőnek, ugyanis egy ilyen intézményben valamelyest biztosították számodra az elkallódás kizárását, a tanulás azért nem megy, mert nem akarod, nincs ami motiváljon, valószínűleg még mindig leragadtál annál, hogy nem a te elképzeléseid szerint történtek az események, hidd el, jót tettek ezzel. Sokkal szélesebb körű lehetőségek közül választhatsz majd a jövődet illetően, ugyanis ez nem azt jelenti, hogy a rajzolást abba kell hagynod, nagyon fontos, hogy jól tanulj, ez egy szilárd alapot fog majd képezi. Rengeteg középiskolai képzőművészeti verseny van a különfoglalkozásokról nem is beszélve. Egy művészeti szakképző iskola egyenlő a földi pokollal, mindenféle jött ment, bukott, beteg hajlamú fiatalnak adnak otthont, a tanárok nem foglalkoznak a diákokkal, mint lélekkel rendelkező emberekkel, mert elegük van az ilyen lógós senkikből és nincs is kedvük az egészhez, az érettségire maximum egy elégséges szintig készítenek fel, hiszen ott nem az a cél. Egy pillanat alatt elkallódtál volna és munkanélküliként kezdhetnéd az életed egy semmit nemérő papírral a kezedben, hiszen ezáltal meg továbbtanulni sincs lehetőség.

Nekem 14 évesként a gimnázium volt a legfőbb célom, pontosabban az az egy, általam választott, történelem tagozatos intézmény. Sajnos nem vettek fel valamilyen oknál fogva, így marad egy művészeti szakképző az utolsó mentsvár. Egy napig bírtam ki, borzalmas volt, nagyon féltem, órarend sem volt és hajnalra kellet volna járni a rajzolás miatt, 5-ször bukott, drogos emberek...stb. Az édesanyám annak ellenére, hogy a könyvek méregdrágák voltak, azonnal kivett, másnap már nem is mentem be. Aztán eszünkbe jutott egy budapesti, erős, egyházi gimnázium, ahová több volt társam is járt. Azonnal felvettek, én nagyon visszahúzódó, hal kislány voltam, de ez erőt adott. Nyugalmat éreztem, tudtam, hogy biztonsága kerültem szó szerint. Ezért igyekeztem minél jobbam méltóvá válni ehhez. Egy összeszokott osztályba kerültem egy olyan református lelkész osztályfőnökkel az élen,aki végig támogatta a festészetemet, a többi, nagyszerű, aranylelkű tanítómról nem is beszélve. Több versenyt is megnyerhettem, volt, hogy meg is akarták venni az egyik képemet, nagyon nagy öröm és megtiszteltetés volt ez. Ezért csakis tanulnom kellett a jövőm érdekében elsősorban, de ez adott némi tekintélyt is, habár az osztály soha nem fogadott be, egy két alak szépen meg is sebzett..de ez nem ide tartozik, belül ragyoghattam a boldogságtól.

Hogy mihez kezdjél? Mély levegő és nyugodj le!

Először is a vagdosásról: fejezd be! Megoldásnak a legkevésbé sem jó, figyelemfelkeltésnek szintén pocsék eszköz. Ha már most is az osztály lúzerének tartod magad, akkor mi lesz ha az osztálytársaid megtudják, hogy vagdosod magad?

Amúgy a problémád fő forrása az, hogy nem vagy tisztában az oktatási rendszerrel, bár ezt nem is kell még ismerni egy elsősnek.

Nem számít, hogy milyenek a jegyeid és nem számít, hogy milyen típusú iskolába jársz, csak egy valami fontos: az érettségi! Az érettségi alapján mehetsz később felsőoktatásba vagy egyéb szakképzésre (köztük grafikusnak is). Tehát amire most oda kell figyelned, hogy az érettségi tantárgyakat (legalábbis ami kapcsolódhat a grafikusi munkához, ennek neked kell utánajárni), a lehető legjobban tanuld meg, továbbá fejleszd a kézügyességedet!

Csak, hogy egy példát írjak: én anno mikrobiológia szakos osztályba jártam, jelenleg történelem tanári szakon vagyok egyetemen. Mint láthatod, a kettőnek kb semmi köze sincs egymáshoz; yin - yang, tűz - víz, Berki Kriszián - értelem.