Régen is a szülők tudatlansága és butasága volt a legnagyobb akadály a gyerek előre jutásának vagy ez csak a mai 30-50 éves korosztályra igaz?

Én pont az általad megjelölt korosztály közepén vagyok. Sose hallottuk otthon egyiket se a tesómmal. Diplomáig otthon laktam, tesóm később is. Adtunk haza pénzt, havonta, de az inkább csak hozzájárulás volt, nem a fizetésünk elvétele. Együtt nem laknék a szüleimmel, nem egészséges senkinek. (nálunk ez fel sem merült, tényleg nem lenne hely) A tojáshéjas dumát meg anyukám hallgatta még 40 évesen is nagyapámtól, eszébe se jutott továbbadni. Szerintem nagyon általánosítasz, egy normális, egymást támogató családban ez nem így működik.

(A mi nevelésünkről meg majd a gyerekeim nyilatkoznak 15-20 év múlva :) )

(

Az én szüleimmel az a baj hogy fogalmuk sincs mai helyzetről, ők azt hiszik hogy 2-3 nap alatt munkát lehet találni csak úgy, meg ők okoskodnak nekem azt hiszik hogy még a régi rendszerben élünk...

Mikor a fateromnak van 2 vállalkozó haverja mindig tőlük kapja a munkát már vagy 10-11 éve, de előtte is ez a haveri meg ismerősi rendszer működött, de ha 3 hónapig nem hívják akkor ő nem is keres munkát hanem otthon elvan magában.

Muterom már 23 éve közalkalmazott ez idő alatt 1x váltott munkahelyet.

És ők okoskodnak nekem a munkakeresésről.

Kérdező, az esetleg fel sem merült a kérdéseid, meg a kirohanásod között, hogy a szülő az esetleg szereti, és félti a gyerekét?

És talán ezért nem engedi tovább valamiért?

Mert esetleg jóval tapasztaltabb, mint te, és sokkal többet szívott már az életben?

Egy szülő nagyon is jól látja a gyermeke képességeit, hogy mire képes, mire nem, ezért bírálja felül a döntéseit.

Az értelmes szülő, aki szereti a gyermekét.

Csak rengeteg agyonkényeztetett fiatal képes bicskanyitogatóan lehülyézni a saját szüleit, "meghálálva" a sok szeretetet, törődést, és a buksisimogatást, hogy ne érezze butuskának magát.

Hát íme, itt az eredménye, egy ilyen szép kérdés...

Kedves 15-ös!

Ha a szülő szereti a gyerekét, de ész nélkül, mondjuk úgy: egyfajta ostoba, önző majomszeretettel, akkor az legalább olyan káros, mint a nyílt bántalmazás, ráadásul megvan a káros hatása, hogy a szülő minden hülyeségét ezzel magyarázza: "Csak azért tettem, mert szeretlek/jót akarok", miközben esetleg pont hogy rosszat tesz éppen, ÉS a fiatal még csak nem is fordulhat senkihez a problémájával, mert csak le lesz ugatva, hogy "De hát anyukád/apukád nagyon szeret téged, és csak ezért teszi".

Szóval az, hogy egy szülő szereti a gyerekét, önmagában még kevés.

Másrészt meg azért én ma már ezt is kritikával kezelném, hogy de hát a szülő tapasztaltabb az életben. Ez is sokat szajkózott, népszerű mondat, amikor ezt mondják, én meg szoktam kérdezni, hogy de milyen téren tapasztaltabb? Az én szüleim pl. még úgy nőttek fel a régi rendszerben, hogy elvégezték az iskolát és automatikusan volt munkájuk, ahonnét esélyük sem volt "elbocsátódni". No most nekik szerinted milyen tapasztalataik vannak egy mai fiatal álláskereséséről, és az állás megtartásáról (próbaidő végeztével)? Szerinted nekem hogyan esik, amikor erről okoskodnak meg szapulnak, hogy nem is akarok dolgozni stb.? De ez csak egy példa. A mai idősebb szülőknek gyökeresen mások az élettapasztalataik, mint a mostani fiataloknak, de ezt már annyian elmondták, és mondják is! Valahogy mégsem megy át... Nagyon, nagyon kevés olyan szüleim korabeli embert ismerek, aki megértéssel és jóindulattal fordulna felénk, ahelyett, ami sajnos inkább az általános: hogy b***gatnának, hogy a mai fiatalok életképtelenek, miközben az igényeik az egekben...

Az életben mindenre van példa, és annak az ellenkezőjére is, ha valami, ez biztosan nem változik a világban.:-))

A kérdezőnek: sajnos ezen én is keresztülmentem, és még sajnosabb, hogy én is ezt látom általánosnak, szóval megértem, és tudom, miről beszélsz. Ami engem illet, nekem is a szüleim voltak a legnagyobb akadály az életben.

Nyugi a szülőknek is van joga! Benne van az alkotmányban/alaptörvényben hogy a gyereke köteles eltartani öreg korában. Szomorú hogy ilyet kellett beleírni!

1. mert szomorú hogy egy ledolgozott élet után a gyereke "tartsa el", hogy eleve ezt kell feltételezni hogy úgysem fogja magát tudni eltartani

2. természetesen ha az anyukám olyan helyzetben lenne segítenék neki, de ez nevelés kérdése, viszont ha 18 évesen azt mondta volna hogy menj amerre látsz dolgozz tartsd el magad akkor mi jogon várja el hogy tartsam el öregkorára. Ne jöjjön azzal senki hogy a szülő felneveli a gyereket. Ő vállalta senki nem kéredzkedett a világra kötelessége felnevelni ennyi! Nyilván nem élősködőt kell nevelni. Édesanyám segített ameddig tudott. Mint írtam most is szeretne de ezt nem várom el tőle!

3. a faterom otthagyta anyám terhesen (sok-sok év házasság után), gyerektartást fizetett mert a bíróságon volt az ügy (egyébként esze ágában sem lett volna ha nem vonják le automatikusan a fizujából). De egyébként mi jogon várná el ő vagy bárki hogy öregkorára gondozzam???? (amúgy is van másik gyereke) mi jogon várja el tőlem bárki hogy befogadjam öregkorára azt az embert aki soha nem tekintett igazából a gyerekének engem, mást viszont igen?

Egyik nagyszülőmnek meg az ikertestvérének jó jegyeik voltak általános iskolában, szerettek volna gimnázimba menni. Az analfabéta apjuk közölte velük, hogy nem engedi mert oda csak a kurväk járnak, ők dolgozni fognak menni. Így 14 éves koruktól dolgoztak, mivel végzettségük semmi se volt, fizikai munkát. Tönkre is mentek bele. (Azt ne kelljen mondani, hogy az összes fiatalabb testvérük mehetett továbbtanulni, melyikből mi lett, de mind szellemi munkát végzett és szépen megélt utána.)

Régen is tönkre tudta tenni a szülő a gyerek életét, csak koronként változó módon.

Van egy olyan aspektus is, h a gyerek 18 éves kora felett már ne arra hivatkozzon, h a szülője milyen és hogy mennyire akadályozza/támogatja.

Óriási a különbség egy támogató és hátráltató családi háttér között, tudom. De nagykorú emberként le kell szakadni a családról és talpra állni. Ha akadályozó, suttyó szülőkről van szó, azokról le kell szakadni, és ez már a fiatal felelőssége.