Nem szeret engem senki? 14/l

Van egy öcsém, két évvel fiatalabb nálam. Amióta megszületett anyukám kedvence lett. Apukám meg inkább engem szeret. De mivel alig foglalkozik velem, állandóan mérges és káromkodik én nem tudom igazán szeretni és neki is inkább csak teher vagyok. Próbálom szeretni, néha megy is de utánna elkezd kiabálni, mérgelődni és dühöng. Jó tanuló vagyok, általában ötösöket hozok, de ha néha becsúszik egy négyes vagy hármas anyukám teljesen kiborul, kiabál, megbüntet mondja hogy hülye vagyok, nem tanulok, sehova sem vesznek fel. Nekem ez rosszul esik, így is kevés az önbecsülésem. És ráadásul sokszor mondogatja hogy milyen félős vagyok csak mert nem merek idegen emberekkel ismerkedni. Szerintem ez lehet hogy azért van mert nem megyünk el semmi közös családi programra, eddig kétszer voltunk közösen étteremben. Állítólag azért mert a tesómmal bután viselkedünk és nem tudunk rendesen enni. Szerintük az összes gyerek tökéletes és csak mi vagyunk ilyen elcseszettek. Ez nagyon zavar, nem érzem hogy a szüleim szeretnének. A tesómmal is romlott a kapcsolatunk. Pedig nagyon szeretem őt csak nem mutatom ki. Együtt voltunk oviban, nélküle nem tudom mit csináltam volna. Aztán megszoktuk hogy mindig együtt vagyunk. Ezt úgy értem hogy jártunk még oviban valami gyerektornára és akkor is mindent együtt csináltunk. Neki aztán lettek fiúbarátai és akkor én velük lógtam. Az iskolában viszont önállósodni kezdtem. Ott már nagyon idegesített hogy mindig mindenhova követett. Ő a mai napig nagyon bújik az anyukánkhoz és olyan ciki néha pl ha vásárlásnál elkezdik ölelgetni egymást. Én ennyi idősen ha meg akartam ölelni ellökött hogy már túl nagy vagyok. Néha úgy érzem tök egyedül vagyok és nem szeret senki. Szerintetek mit csináljak?