Mért érzem úgy hogy itthon nem szeret senki? Bővebben lent.

Sokszor úgy érzem hogy mikor hazaérek, senkit se érdekel hogy mi is történt velem. Minden apróságért engem vesznek elő. Soha nem az öcsémet. Az öcsémnek mintha hatalma lenne az egész család felett. Ha pl ő eszi meg az én kajámat a távollétemben, nem szólhatok egy szót se de ha én veszem el az övét, ki kell fizetnem meg még jól le is szidnak. Ha ő nem csinál meg valamit pl nem kel fel akkor amikor anya szól, engem szidnak hogy ő mért nem kelt fel. meg neki el van nézve hogy szemét módom bánik velem, de én nem adhatom neki vissza. ha megüt nem üthetek vissza mert megint engem fognak letolni hogy mért verem a kisebbet. ha valami bajom van, és elmondom anyunak, rögtön azt mondja hogy csak hazudok meg hogy kitalálom. sose hallgat meg igazán, mert bármit mondok mindenre valami olyan a válasza, hogy "ez biztos nincs így" meg "jaj ne kamillázz már".

azt hiszi tökéletes vagyok meg hogy nem lehetnek hibáim. most ott tartok hogy semmit nem mondok el neki mindent magamba fojtok, és sokszor vagyok depressziós. nincs kedvem hazamenni, és arról álmodom hogy milyen jó lesz nekem ha végre elköltözhetek.

Szerintetek mit kéne tennem?