Szerintetek nem viszi túlzásba az anyám a féltésemet, amikor már 19 éves vagyok?
Egyrészt látom rajta, hogy amikor már sötét van kint, nem nagyon akar elengedni biciklizni, vagy nem szívesen enged el. Ha késő délután megyek akkor is azzal jön, hogy hova akarok mégis menni mindjárt sötét lesz. Nem látom okát, miért ne mehetnék ki este biciklizni. Ha egyszerűen itt bent nem érzem jól magam többnyire, csak unom magam, mozgásra, értelmes időtöltésre van szükségem.
Aztán utazgatni se nagyon enged, maximum kb. 30 km-es körzetben hajlandó elengedni busszal, vonattal, ha annál messzebb akarnék menni, meglátogatni egy-két ismerősömet, azt már nem akarja megengedni, hogy egyedül elmenjek. Nem tudom mi a franctól félt, amikor egyrészt ismerem őket, és segítenének is ha eltévednék a városukban, másrészt hülye se vagyok.
Ezek a nagyobb dolgok amiket nem értek az anyámban, de vannak még kisebb dolgok, pl. amikor ad mondjuk ebédet, és még nem hűlt ki, mindig elmondja hogy vigyázz mert még forró, kb. mint egy gyereknek.
Vagy amikor hal a kaja, mindig elmondja hogy vigyázz mert lehet benne szálka.
De őszintén, ezeket minek elmondani? Meg mi a francért kell ennyire félteni? Komolyan mondom úgy érzem hogy az anyám nem 19 évesnek tart, hanem kb. 5 évesnek.
19/F
Így hogyan akarja hogy önálló felnőtt legyen belőlem, amikor ennyire a fejemre van nőve?
Az meg nem ide tartozik ugyan, de még abba is beleszól hogyan öltözzek fel, milyen ruhát vegyek fel amikor kimegyek, mennyire vastagon öltözzek. Szerintem 19 évesen ezt is had döntsem már el én. Ebben mondjuk nem is szoktam engedni neki.
válasza:- Szia, Anya, elmentem ide-és ide, ekkor és ekkor jövök, telefon nálam, puszi. - és kilépsz az ajtón. Nem jelented be előre, nem engedélyt kérsz, hanem közlöd.
Az, hogy szól az ebédnél, meg hogy mit vegyél fel... nála az a szeretet jele. :) Nem akkora tragédia a dolog, de megértem a te álláspontodat is, ideje leválni anyuról. :)
válasza: válasza: válasza: válasza:Az én édesanyám is pontosan ilyen, bár ez betudható talán annak, hogy van 2 kisebb testvérem is. Engem az tud nagyon felidegesíteni amikor elkezd valamit mondani és már ötödszörre mondja el kicsit átfogalmazva, de úgy mintha új infó lenne, és akkor megsértődik ha nem figyelek. Meg ugyanígy a halnál a szálka, ha kicsit kihűlt a kaja párszor megkérdezi hogy nem hideg-e, ha később jövök haza, nehogy egyedül mászkáljak a városban (eszem ágában sincs), ha megyek valahova ünnepelni akkor ne igyak túl sokat meg figyeljek magamra (soha nem volt gond, sose rúgtam be nagyon), azt mindig mondja hogy sose kezdjek el cigizni - egyszer nem cigiztem és nem is szándékozom -, ne drogozzak, ne üljek be részeg sofőr mellé, stb stb. Ha egyszer-egyszer mondaná akkor semmi gond, de ilyen sűrűn kicsit zavaró.
Meg vezetés közben:D tízzel gurulunk a sorban a másik autó mögé és megijedve kiabál hogy Fékezz!! pedig közel se vagyunk még hozzá.
17f
válasza:Ezt akár a fiam is kiírhatta volna.... :D Ő is veled egyidős! Próbálom magam én is vele kapcsolatban visszafogni magam , ráhagyni dolgokat de ez koránt sem olyan egyszerű! Igaz, igyekszek fejlődni e téren....jókat szokott röhögni rajtam... Nekünk sikerül ezt megbeszélnünk... Úgy gondolom ez az érzés a szeretet, a féltés és aggodalom ötvözete. Aki még nem volt szülő az nem értheti ezt meg.
Vele is már volt olyan, hogy besötétedett, a megbeszélt időpontban nem jött haza, a telefonja kikapcsolva... hát azt az érzést senkinek nem kívánom!Mire hazaért, én rosszul voltam az aggodalomtól!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!