Mit tegyek a lanyommal? Mi lesz igy vele?
20 eves. Elrontottam a neveleset, ha ujra kezdhetnem , biztos maskepp csinalnam. Elkenyesztett, egoista es onzo, aki elsosorban csak magara gondol. Otthon semmit nem segit, meg maga utan sem kepes elpakolni. A penzt csak viszi, holott most egyaltalan nem allunk jol. A hetvegen volt egy osszeveszesunk is ebbol, mert naponta elvitt egy ezrest , meg en 800 ft-on eltem egesz mult heten!
Nem jar be az egyetemre, allitasa szerint utalja, nem szereti es nem is akar ebben a szakmaban elhelyezkedni, O mar dolgozna, de egy erettsegivel ugyan hova vennek fel? Tobb targybol meg is bukott, most fizethettunk potdijat, a vizsgakurzusra. Altalaban a neptunba is en nezzem/ irom a leveleket, mert annyira letojja, de mar irtam helyette szakdolgozatot is.
Ma is nem ment be, elaludt es nem szolt az ora tobbszor-allitolag. De mivel tobb oras szunete volt es csak 1 ora oda az ut, siman beert volna de O meg sem tette. Sirt, hogy egyszeruen a hanyinger kerulgeti mar a sulitol, O ezt nem akarta. En valasztottam a sulit es adtam be a jelentkezest a szakra, mert annyira donteskeptelen volt , bar maig az. Nem tudja mit akar az elettol, nem tud magaval mit kezdeni, ugy erzem en hibaztam. Neki akartam jot. Soha nem kertem tole semmit, csak ,hogy tanuljon , meg sem teszi.
Sajnalom ot azert, de magamat is. Nem tudom mi legyen vele...
En alapvetoen tanulasparti vagyok.
DE:
Nyilvanvaloan nem neki valo ez a szak amit csinal, nem erdekli es nem is tesz erte semmit. Te teljesen elvegezni helyette nem tudod... Neki arra van szuksege, hogy az e'lettol megkapja a pofonokat. Menjen el dolgozni erettsegivel, rajon akkor hogy az elet nem olyan mint elkepzelte. Ket ev mulva, ha eszhez ter, jelentkezik egy normalis foiskolara/egyetemre, es elvegzi.
Nekem egy jo baratnommel ugyanez volt, erettsegi utan mondtak a szulok, irany dolgozni! Ra is jott eleg hamar hogy nem ilyen eletet kepzelt el, utana 2 evre ra mar foiskolara jart, normalis penzugyi szakmaja lett, jol keres.
Ja es a penzedet tedd bankszamlara, a bankkartya meg maradjon a zsebedben!
Most bocsáss meg de nagyjából átérzem a lányod helyzetét. Valahol egyikőtöknek sem egyszerű. Én is így nőttem fel kb. Persze minden normális szülő jót akar a gyerekének, ezzel idáig nincsen gond, de sok szülő nem veszi/nem akarja észrevenni, hogy a gyermeke felnőtt, és vannak olyan dolgok, amiket bizonyos életkor után elvárható egy embertől egy önállóan megtegye. De ha te mindig mindent megcsinálsz helyette, akkor persze, hogy nem fog önállósodni. Nekem is kiborító volt, hogy anyám 28 éves koromban még meg akarta mondani,hogy milyen ruhában menjek el dolgozni, jó hát ez apróság. De gondolj bele, ezzel vele szúrsz ki, hogy ennyire mindent megcsinálsz helyette, mert ha egyszer elköltözik otthonról nem lesz mindig veled, akkor minden egyszerre fog rászakadni és sokkal nehezebb lesz neki. Hidd el tapasztalat, 30 elmúltam, és amikor elköltöztem otthonról és már nem szolgált ki az anyukám, akkor csak néztem, hú ezt is nekem kell csinálnom, hú azt is nekem kell csinálnom és hát a párom, akit nem szolgáltak ki, hanem vele szemben voltak elvárások, hát sokkal talpraesettebb volt mint én és csak nézett, hogy Te még ezt sem tudod.
Egy szó mint 100, a lányod felnőtt nő, kezeld is úgy, legyenek elvárásaid, de valahol próbáld tiszteletben tartani, hogy ő mit szeretne.
Sok sikert!
Mi lesz vele, mi lesz vele... Az lesz, hogy hagyod végre felnőni. Az élet pár hónap alatt megtanítja neki azt, amire te 20 éven keresztül nem voltál képes.
Igen, fájni fog. Ha az élettől tanulsz, ott bizony húzós a tandíj.
"de mar irtam helyette szakdolgozatot is"
?????
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!