Meddig fog ilyen rettenetesen fájni, hogy 8 év után különváltunk a párommal?

Ezek szerint ő akart elválni. Nem tudom, érdemes e még a kapcsolatotokat feszegetni, ahogy előttem javasolták, gondolom a válás előtt ezt csak átgondoltátok, de meg lehet próbálni, hátha változott nála valami.

A közös gyerek láthatásában miért nem tudtatok megegyezni? Nem volt hajlandó rá, hogy a bíróság által kiszabott gyakorlatot kell követnetek? gyerkőc előtt próbáld kicsit összeszedni magad, legalább az a kevés együtt töltött idő legyen tartalmas, vidám.

Nem tudom, mi vigasztalót lehetne írni, pocsék érzés amit most érzel, én lassan 2 éve küzdök vele, és nem sikerül értenem. Pedig nem mondhatnám, hogy magamba nem néztem, nem kerestem a hibát. Mondjuk nálunk is én vagyok az, aki kezdeményezte a válást, de jó okom van rá sajnos. A csalódottságon meg nem tudom mennyi idő túl lenni, nálam már a tények, a hazugságok, a sok rossz, elnyomja lassan az iránta érzett szerelmet, szeretetet. Már inkább arra kell vigyáznom, hogy ne változzon gyűlöletté, mert ugye nagyon vékony a határ.

Én annyit tudok javasolni, ha helyrehozhatatlan, akkor ne rágódj, ne vágyakozz, ne álmodozz róla, próbáld tudatosítani magadban, hogy vége, mert ő ezt akarta.

Akkor miért lett vége, ha ennyire szereted? Nem lehet megoldani?

Másfél hónap az semmi, ez idő alatt nyilván nem rendeződnek az érzések, érzelmek. Fél év - egy év biztosan kell, de az is normális hozzáállás, nem folyamatos kesergéssel.