Rosszul tanuló, de kreatív, értelmes KAMASZ fiammal küszködöm. Hogyan tudnám megértetni vele, hogy most szúrja el az életét, mit tanácsoltok?

Volt itt két nagyon jó hozzászólás. Egyik hozzászóló azt javasolta, hogy kóstoljon bele a fizikai munkába, azaz próbálja ki a másik életet, a másik pedig azt, hogy kössetek kompromisszumot. Mindkét megközelítésben van sok okosság, saját példámból inkább az elsőre bólintanék, de nem teljesen így. Nagyon hasonló voltam gimiben, mint a fiad. Anyám egyedül nevelt, sok volt a konfliktusunk, menekültem, kerültem a felelősséget. Lógtam a suliból, nem tanultam, utcagyerek lettem, kocsmából kocsmába jártam.

Én belekóstoltam a fizikai munkába (igazán kemény fizikai munkába!) az egyetem előtt, kifejezetten szerettem csinálni, és egyáltalán nem ijesztett meg, mert meggyzőződésem volt, hogy én úgy is olyan rohadt okos gyerek vagyok, hogy én nem ide jutok. Nálam pl ebben a formában nem működött volna ez a pedagógia.

Később fel is vettek egyetemre, ezzel sem volt gond. Tanulni viszont ott sem tanultam, még nagyobb léhűtő lettem, mint azelőtt. Továbbra sem volt semmi kedvem az egészhez, semmi célt nem láttam az egészben. Ezért van, hogy egyrészt baromi jó ötletnek tartom a kompromisszum a második említett hozzászólásban, de a céltalanság problémáját nem oldja meg. Míg a fizikai munka megismertetése arra irányulna, hogy megértesse a gyerekkel, hogy mi is a tét, addig ez a kiegyezés arra irányul, hogy valami úton-módon elérjük, hogy a gyerek mégis tanuljon valamit. Ez jó, mert tanul valamit, de rossz, mert továbbra sem saját magáért teszi.

Végső soron én három intézményen négy felőoktatási szakot próbáltam ki, ebből kettőből egyszerűen kirúgtak. Nálam ekkor jött a változás. Végső soron az történt, amit az első hozzászóló említett: belekóstoltam a "másik" életbe, amikor szar aljamunkákból kellett magam fenntartani. Kipróbáltam milyen, amikor leesel a lóról és futsz utána. Kipróbáltam, milyen érzés, amikor annyira tartanak, mint egy majmot, mert a munkát, amit végzel egy majom is képes elvégezni. Ekkor eldöntöttem, hogy ezt soha többet!

Érdekes módon innentől nem volt nagy gond. Volt fél évem elgondolkodni az életemen, amikor végre felfogtam, hogy ha én nem gondoskodom az életemről, nem gondoskodik róla senki. Hisztizhetek, lázadhatok, hogy szar az élet, de rajtam kívül az én életemet nem javítja meg senki. Egyértelmű volt, hogy ha azt akarom, hogy megbecsüljenek, olyan tudást kell magamra szednem, ami nincs meg minden bokorban. Végső soron szoftverfejlesztő lett belőlem, két idegen nyelven is beszélek, 29 éves koromra már komolyabb projektet is vezettem tavaly, beosztottakkal meg minden.

Összességében szerintem az, hogy elcseszi e az életét nem azon múlik, hogy tanul e most, vagy sem. Ha most nem tanul, még lehet, hogy egész időben követi el a hibát, és még lesz ideje változtatni. Hidd el, ez sokkal jobb eset, mint amikor valaki elvégez egy egyetemet, majd akkor jön rá, hogy ő nem ezet akarta, de akkor persze már mihez kezdjen, keres valami munkát a diplomájával és céltalan és megcsömörlött ember lesz.

A helyedben én arra noszogatnám, hogy keresse meg, mi érdekli, és abban támogatnám. Ha talál magának célt, ha megérti, hogy mi a tét és hajlandó változtatni, akkor nem lesz gond. Ha nem, akkor hiába tanul érettségire, attól még maradhat céltalan.

12:

10 évvel a mindenből ötösre sikerült érettségi után azt kell mondjam, hogy az a kamasz, aki látja, hogy nem sok értelme van az életben annak a fajta tanulásnak, amit a közoktatásban elvárnak, azt kell mondjam, jóval értelmesebb a társainál.

én is inkább a #11-es módszerét alkalmaznám...nem elrettenteném a fizikai munkától hanem megmutatnám a szellemi munka előnyeit, vagy akár a fizikaiét, ha azt szeretné...

suliban nekem sem voltam jó jegyeim, nem jártam be, aludtam meg ilyenek...3 szakmám van, elismert vagyok a szakmámban, jövőhónapban megyek új munkahelyre, mert a régi főnök áthívott oda, a mostaniak alig akartak elengedni...14 éves koromtól otthon baromi sok időt azzal töltöttem, hogy tanultam a programozást...a szüleim szemében csak játszottam, mivel játék szerver fejlesztést tanultam...aztán rájöttek, hogy elég nagy tehetségem van hozzá, érdekel, szeretem, tudom is csinálni...a te szemedben lehet nem csinál semmit, de lehet, hogy közben a saját érdeklődési körében baromi sokat tanul...pl akikkel régen együtt játszottunk, jó páran programozók lettek, mert játékban elkezdtek programozni...szóval azért megkérdezném hogyan látja a jövőjét, mit szeret csinálni szabadidejében...

22F

Ilyen voltam!

Engem egy MILF barátnő térített jó útra. Rájöttem,hogy ha diplomám lesz akkor lesz jól fizető melóm amiből telik nőkre,kocsira,fegyverekre. És bejött!

38/F

és akkor mit csináljon az anyja, szerezzen neki egy milf barátnőt? :) viccen kívül, szerintem a mai közoktatás annyit ér, mint lósz@rba lépni, csak tovább tart, ha nekem lenne egy kamasz gyerekem, azt mondanám neki, tanulja az idegen nyelveket, a számítástechnikát (már ha jól tanítják ezt a kettőt, mert kevés az olyan suli), meg azt a két tárgyat, ami az egyetemhez kell, ha már tudja, mi lesz az.

a fizikai melótól elriasztás szerintem nem jó módszer, egyrészt rosszul eshet az ott dolgozóknak, hogy ők az elrettentő példa, másrészt ha kicsit is körülnézn a srác, rögtön tucatjával látja azokat, akik diplomával lettek targoncások meg recepciósok, és mindenféle szakról meg egyetemről... kapcsolati tőke többet jelent.

Kedves 12-es!

Egy lusta gyerek miért ne lehetne értelmes? Mi van akkor, ha ennek a gyereknek az egyetlen hibája, hogy lusta tanulni? Akkor ő már debil? Akkor is, ha a nevelési tanácsadónál 126-os IQ-t mértek neki?

Nem értekek!

10-es voltam.

"Egyelőre a négyes feletti érettségi és az angol nyelvvizsga lenne a cél."

Ez eléggé más megvilágításba helyezi a kérdésed. :-D Ez lenne a rossz tanuló? :) A 4 feletti érettségi + nyelv egyáltalán nem egy rossz cél. Ha eléri, az elég jó.