Én ezt már nem bírom. Mit tegyek?

Sziasztok ! Ahhoz ,hogy teljes képetek legyen a helyzetről, ismernetek kell a történetemet, ami kicsit hosszú lesz, szóval előre bocsánatot kérek !

1.történet:

Kisgyerek korom óta apám gyakran berúgott, olyankor verte anyámat,engem is néha, házat szétverte, féltünk tőle. Mivel kicsi voltam, azt akartam együtt maradjanak. 18 éves szülinapomon az egész rokonság előtt apám megint beivott, szétvert egy csomó mindent, úgy szétvágta a kezét,hogy kórházba kellett vinni, 4-en alig bírtuk lefogni,megakarta ölni az öccsét. Párom is látta,akivel akkor 3 éve voltunk együtt.Ezek után is együtt maradtak, majd megint volt egy cirkusz, anyám elment. Majd visszajött... ,azóta ez egész rendben van.

2.történet:

Párom apja 4 évg nem tudott elfogadni, mindig kritizált, meg ha ott voltam eléggé kimutatta hogy inkább menjek haza.. szóval ebből is voltak gondok már közöttünk a párommal.

3.történet:

Párommal jelenleg 5 éve vagyunk együtt, de az első 4 évben rengeteg nőgyógyászati betegséggel küzdöttünk meg, ráment a nemi életünk is szinte, és most nagyon nehéz mindent a régibe visszaállítani.

4.történet:

Anyám ,gondolom apám miatt már teljesen idegbetegé vált. Mi már elköltöztünk párommal,ennyiből jó. De ma is eljött látogatóba, és mi pénzügyekkel foglalkozunk már 2 éve, és szerettem volna vele erről beszélgetni, néhány dologról elmondani a jelenlegi újdonságokat. Erre ő nekem támadt,hogy hagyjam vele, szinte meg sem hallgatott, és ez eddig is így volt. Akármikor akartunk tanácsolni nekik valamit, ő mindig mindent jobban tudott, holott mi tanultuk ki ezt. Én mindig segyítettem az ő munkájában,ő viszont .. Olyan, mintha elmenne orvoshoz hogy fáj a keze, az orvos azt mondja hogy elvan törve, ő pedig hogy biztos h nincs, mert ő már mindent elolvasott arról, meg már beszélt másokkal is... Ez ma már teljesen kiborított,és csak zokogtam 1 órán keresztül,hogy hogy lehet valaki ilyen ?? Nem figyel rám, nem hallgat rám, nem is érdeklem őt...illetve amikor neki olyan kedve van akkor érdeklem...

Szóval a problémám az lenne, hogy én már teljesen kezdek megkattanni, mert ennyi minden keresztül mentem szinte az utóbbi 5 évben és a párom is látta ezeket. A kapcsolatunk már nem a régi, én is kezdek idegbeteg lenni, a nemi élet sem a régi, kiabálok vele.. Olyan vagyok mint az anyám... És mit kezdjek anyámmal is? Néha már olyan depressziósnak érzem magam,és nem látom hogy hogyan tudnék ebből kilépni... Ti mit tennétek a helyemben.

Köszönöm szépen a segítséget! Egy kétségbeesett 20 éves lány.