Hogyan lehet lekommunikalni a gyerekkel, hogy nem allunk olyan jol, mint az osztalytarsai?

Ezért is érdemes elkezdeni a pénzügyi nevelést aránylag korán.

Adj neki zsebpénzt, aminek a beosztását megbeszélitek, tanácsokat adsz neki. Ha elfogy, nincs pótlás, nincs kölcsön. Ez egyfajta minipélda neki arról, hogy a pénz véges.

Illetve érdemes olyan játékot játszani, ahol van X összeg (az ő számfogalmához mérve, mondjuk 1000 Ft) és abból meg kell venni azokat a dolgokat, amiket ő szeretne, meg amit muszáj (számlák, rezsi). Írd össze kártyákra a kiadásokat, legyen külön színkódja a "muszáj" befizetéseknek. Az árakat arányosítsd az 1000 Ft-os bevételhez.

Aztán együtt rakosgassátok ki. Így neki is kézzelfoghatóbb lesz a pénz mibenléte.

Valamint azt is magyarázd el neki, hogy miért fotnos a számlák befizetése.

- Kicsim, szeretnél hideg vízben fürödni minden nap? Látod, ezért kell befizetni a gázszámlát és hogy meleg legyen a lakásban. De sprólhatunk is, nézd, lekapcsolom a fűtést hétvégére és szólj, ha szerinted vissza kell kapcsolni, mert fázol. Ha jó fűtés nélkül is, akkor abból a pénzből néhány hónap után vehetünk neked cipőt/pónit/kiskacsát.

Játékpénzzel mutatsd be neki.

Ennyi pénzt kapok havonta, ennyi pénzt kell fizetni, hogy meleg legyen, ennyit, hogy legyen víz, ennyit, hogy legyen villany, ennyit, hogy legyen mit enni, ennyit a szakkörödre, stb...

Nálunk ez bevált. Mondtam az összeget, ő osztotta szét a pénzt kupacokba.

[link]

Olvasd el, alapos cikk a témában. Van két korábbi része is.

Idézet a cikkből:

"Amire vigyázz: soha ne mondd azt a gyereknek, hogy mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, vagy erre nincs pénzünk. Fontos, hogy a gyerek anyagilag is biztonságban érezze magát és ne azt értse meg, hogy nektek nélkülözni kell a pénz hiánya miatt. Mondd inkább azt, hogy nem akarunk erre pénzt kiadni, vagy nem erre fogjuk elkölteni a pénzünket. Nagyobb gyerek már megértheti, hogy van olyan, amire nem telik, de egy 4-5 évest ne terhelj ezzel.

Nagyobbacska (6-9 éves) gyerekeknek beszélj a reklámokról, hogyan akarnak befolyásolni, hogy olyan dolgot vegyél, amire nincs szükséged. Van, aki megtanítja a gyereknek, hogy némítsa le a tévét, ha éppen reklám megy benne.

A megtakarításait az ekkora gyerek már osztályozhatja az elköltöm-félreteszem-befektetem-eladakozom felosztás mellett, ami megtanítja, hogy mi mindenre és miért érdemes félretenni pénzt. Ehhez remek ez a malacpersely, amiről sok éve írtam. Egy jó felosztás a 40% költés, 40% rövid célú gyűjtés, 10% hosszú távú gyűjtés és 10% adakozás.

(Azt természetesen mondani sem kell, hogy a gyerek pénze tabu, olyan nincs, hogy megszorulsz és elveszed a gyerek pénzét. Ha ennyire képes vagy megszorulni, akkor biztos, hogy még neked is sokat kell tanulnod a pénz kezeléséről.)

A hét-kilenc éveseknek itt egy remek játék, ami egyszerre tanítja meg szavakat betűzni és tisztába lenni a pénzérmék értékével.

Ebben a korban már bejön a döntés szükségessége, hogy mielőtt elköltöd a pénzed, nézz körül, hasonlítsd össze az árakat és a termékeket, mert ha egyszer elköltötted, örökre elvesztetted a pénzed.

Az ilyen idős gyereknek már megmutathatod, mire költ havonta a család. Van aki ezt olyan plasztikusan csinálta, hogy az egész fizetését felvette egydollárosokban, hazavitte, kiborította a konyhaasztalra és megmutatta a gyerekeinek, mire mennyit fognak költeni. Kiszámolta a rezsit, csinált belőle egy kupacot, a tankolásra szánt pénzből lett egy másik kupac, az ebédpénzből, a havi lakásbiztosításból, a bevásárlásra szánt pénzből, a tizedből és az összes többi tételből lett egy-egy kupac. Így a gyerekei vizuálisan látták, mi mindenre és mennyit költenek egy hónapban. Ezzel az ötlettel sikerült felkeltenie a gyerekek figyelmét és megértetni velük, hogyan osztják be a pénzt hónapról hónapra."

"Amire vigyázz: soha ne mondd azt a gyereknek, hogy mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, vagy erre nincs pénzünk. Fontos, hogy a gyerek anyagilag is biztonságban érezze magát és ne azt értse meg, hogy nektek nélkülözni kell a pénz hiánya miatt."

Nekem mondtak ilyet, hogy nekünk erre nem telik és nem rokkantam meg. Ha akartam valamit (általában valamiKET) akkor azt mondta anyukám, hogy válasszak egyet és azt megveszi, de többre nem telik. Jól gondoljam meg, mert ha 1 hét múlva megunom, nem kapok helyette mást.

Apám kijelentette van elég játékom, minek új, csak lom. Valóban a nagyobb tesóim, unokatesóim régi játékai megvoltak és legnagyobb kedvenceim azok voltak (kisautó, kirakó amolyan tero cuccok).

A suliban nekem is ciki volt hogy Wartburgunk van (gyűlöltem azt a kocsit) és legszívesebben elsüllyedtem volna mikor láttam hogy látják a többiek. De jobb volt mint a busz. A ruháim nem voltak ultra divatosak, nem is volt sok, viszont jó minőségű bőr cipőim és jó anyagú ruháim voltak és azért anyukám próbált gyereknek való divatosabbakat szerezni (turiban is sok márkás holmi van). Sose mentünk külföldre nyaralni, max Erdélybe mert a szüleim ilyen kultúramániásak, meg "ismerd meg a hazád mielőtt külföldre mész". Ciki volt, mert még a nem túl gazdag osztálytársak is Görögo.-ba mentek, igaz előszezonban olcsón, de oda.

Végül is mindenem megvolt, nem a legmárkásabbak, de így is felnőttem. És már nem tartom hülyeségnek amit a szüleim csináltak. Már magamról gondoskodok, és nem azért veszek meg egy ruhát mert xy sztárocska hordja vagy rajta van egy logó, hanem mert jó az anyaga és jól áll. Nem fukarkodom, nem veszek sz*rt mert az olcsó, de nem is szórom két kézzel a pénzt és a gyerekem is erre fogom tanítani.