Tinédzser lány sorsa! Ilyenkor egy kívülállónak mit lehet tennie?

A gyámügy TUD ezekről, azt elárulom, csak úgy vannak vele, hogy amíg van:

- meleg

- víz

- valami kaja

- esetleg szeretik is, vagy ő szeret ott lenni

addig nem emelik ki a családból a gyereket, mert sokkal nagyobb törést okoznak vele.

El nem tudod képzelni, egyes cigánygyerekek milyen lakhatási körülmények között élnek, te jó ég, de ott élnek, mert a hivatalos szervek nem fogják intézményesíteni őket - akkor kb. mindet lehetne.

A tetvesség-ügyben meg ÁNTSZ - bár ezt spec. az iskola védőnő dolga lenne intézni, ők kijönnek, és kötelezően lekezelik és kitiltják a közösségből, míg tetvesek.

Az a helyzet, hogy az anyja ennek a kislánynak nincs korlátozva a szülői jogaiban. Elhelyezte valami rokonoknál a gyerekét és azok a legcsekélyebb mértékben látják el. hogy romlott a tanulmányi eredménye az nem gyámügyi probléma.

A felszerelés és az egyéb szükségletek hiánya pedig szociális kérdésként kerül kimagyarázásra.

A fejtetvességgel az ÁNTSZ valóban foglalkozik. De! Egyszer kezelik le és csak ezt a gyereket az iskolában. "Otthon" pedig azonnal visszafertőződik. Kapaszkodjatok meg: fejtetvesség miatt nem lehet arra kényszeríteni, hogy elmaradjon a közösségtől. Ha pl. kanyarós, akkor igen, karantén. De ha tetves, bejárhat a közösségbe.

Ez utóbbival sem és a többi dologgal sem sokat tudnak a tanárok kezdeni. Az iskolai gyermekvédelmi felelős tanár lehet, hogy jelezte a gyámhivatalnak a gondokat, de sajnos ez édeskevés ahhoz, hogy valamit reagáljanak. Kiemelni a családból pedig valóban kockázatos, nem lehet tudni, milyen következményekkel járna.

Érdekes azonban, hogy a kislány is elzárkózik a segítségek elől. Ebben nyilván szerepe van a szégyenkezésnek illetve az új környezet is lehet fenyegető.

Az osztálytársak és a szülők tudnának segíteni, ha az olyan egyszerű volna. Hisz beleszólni nem lehet - kockázatos is lenne megkeresni a rokonokat, hogy változtassanak a dolgokon. Ha bármit adtok, gyűjtötök a kislánynak, az el sem jut hozzá vagy elkerül tőle villámgyorsan.

Én úgy gondolom, hogy ezekben a dolgokban hatékony csak a hatósági-iskolai-közösségi összefogás és együttes következetes fellépés segíthet, de ez ebben az országban elképzelhetetlen. Sajnos.

A helyzet az, hogy de, a tanárnak feladata, kötelessége értesíteni a gyámügyet, ha úgy látja, az indokolt. Másrészt magam is tanár vagyok, és ilyenkor az a bevett szokás, hogy ameddig nincs fizikálisan veszélyeztetve (itt értem, hogy erőszak, folyamatosan verik, stb), mindenki ráül a szájára, mert 'mi van, ha rosszul ítéltem meg'. Igen, a pedagógusok is sokszor dugják a fejüket a homokba. A gyámügy és a szociális ellátórendszer pedig valami szánalmas, hogy hogyan nem működik itthon - az ilyen bejelentéseknek nem sok keletje lesz sajnos. Lásd csepeli eset.

Soha nem fogom elfelejteni, mikor gyakorlatom töltöttem egy intézményben. Főként borzasztó családi hátterű kisgyerekek jártak oda, akikkel hétfőn azért nem lehetett mit kezdeni délelőtt, mert annyira éhesek voltak, hogy egyszerűen ebédig használhatatlan volt a társaság. Egyik kislány egy szünetben elmesélte, hogy volt neki egy szép, kopogós cipője, amit el kellett égetni, mert hideg volt nagyon. Nemhogy váltócipőjük, de pulóverük sem volt télen, zokni nélkül jöttek be az iskolába és ha adtunk nekik jó állapotú ruhákat, azok sem jöttek vissza soha többé. És senkinek nem jutott eszébe egyik családot sem bejelenteni, minimum veszélyeztetésért. Megdöbbent kérdésemre azt válaszolták, hogy mert állami gondozásban sem lenne nekik jobb, illetve a szülőnek szólnak, kapnak még egy esélyt. Meg persze még egy harmadikat, negyediket, ki tudja, hanyadikat.