Más családokban is konfliktus forrás hogy a gyerekek nagyobb tudásúak a szüleiknél?

nem

anyukámnál jóval tanultabb vagyok, apunál sak kicsivel

mégis sok tanácsot én kérek anyutól is, akinek csak 8 általános iskolai végzettsége van..ha valami olyan van, akkor pedig kérdez ő

sőt apu nagyon nagy tudású, az enyém viszont másban jobb, van hogy kikéri a véleményem, a segítégem..

sőt a férjemét is ha pl angolról van szó, mert abban nagyon jó..

szerintem ők ezt tudják felnőttként kezelni, de én sem élek vissza azzal amit én tudok jobban…

Én olyat láttam, hogy az a gyerek más téren volt nagytudású (idegen nyelvek, management, gazdaság), mint a szülő (praktikusság, ezermester, szorgos munkás ember, jó gazda). A konfliktushelyzetet az okozta, hogy a szülő nem akarta elismerni a gyerek tudását, és úgy tartotta, ez nem "szakma", ez nem "életszerű".

Lehet, hogy ez valami féltékenység a szülő részéről?

A mai rohanó növekedés-orientált rohanó világunkban annyi követelménynek kell megfelelnie a fiataloknak, hogy nem tudnak egyszerre két életet élni. Nem tud valaki egyszerre sikeres pénzügyi manager lenni és szorgos ember a tanyán. Arról nem is beszélve kell még energiát szerentelnie a magánéletére: párkapcsolat, család, gyerek.

Nálunk nem szokott ebből vita lenni. A szüleim szakmunkásban tanultam, az összes gyerek diplomás, és szó sincs irigységről, hanem büszkék ránk és együtt örülnek a sikereinknek, De szerintem ez a normális.

EGyébként ne tévesszük össze azt hogy valaki tanult, valaki pedig intelligens.

Mert sok olyan többdiplomás jól kereső ember van, akik lehet hogy tanultak, és sok mindent tudnak egy adot témában (pl matek, vagy történelem) de ez nem azt jelenti hogy van értelmi intelligenciájuk is.

"Tegye, úgy élte le az életét, hogy soha senki nem szólt rá, hogy "te paraszt, nem is értesz hozzá", most 50en túl meg már mindegy."

Ezen kb. két percig hangosan röhögtem, azt hiszem azért, mert nálunk is van ilyen a családban...

Nincs konfliktus. A tanultabb fél alkalmazkodik.

Láttam már példát az ellenkezőjére is, de ott egyértelmű volt, hogy hiába tanult a gyerek, az intelligenciából nem sok jutott neki.

Szerintem itt nem feltétlen csak tanulásbeli dolgokra kell gondolni. Pl. nálunk folyamatos konfliktusforrás az, hogy a szüleim azt hiszik, hogy nekik csak több eszük lehet, csak azért, mert a szüleim. Kisvárosi emberek, sok mindenhez nem is értenek, abban a városban nem látnak sok dolgot. Én felköltöztem Pestre, itt eleve rengeteg dolog van ugyebár, de a netet is rendszeresen használom, nekik meg be sincs kötve, mert minek az. És innen jön a konfliktus, hogy ha valamit csináltatni, venni kell, akkor nem hiszik el, hogy több tapasztalatom van benne, esetleg a hatalmas választékon szocializálódva nekem van igazam. Mivel nem látnak tovább a szomszéd utcánál ezért iszonyatosan igénytelen, rossz minőségű szar dolgokat is rájuk lehet beszélni, de úgy, hogy még ők vannak felháborodva, ha meg merem említeni, hogy hát ezt nem így kellett volna csinálni, főleg nem ennyiért. De ők jobban tudják, meg a szomszédnál is úgy van és én csak hülyeséget beszélhetek, meg a szaki is megmondta, hogy... Komolyan olyan dolgokra kell gondolni, hogy leburkoltatják a teraszt kint, de nem kültéri burkolóval vagy hasonlók.

Pár évvel ezelőttig folyamatosan bosszantottam magam rajtuk, próbáltam segíteni, intézni dolgokat, de rájöttem, hogy falrahányt borsó, már nem is mondok semmit az egészre. Csinálnak, amit akarnak, de akkor is rohadtul felidegesít, mikor rágondolok, hogy miért nem képesek felfogni, hogy lehet, hogy igazam van?