Miért nem lettem normális, mint a szüleim? Ez miért alakult így?

Az egész családom normális, a barátaink is azok. Jó, senki nem tökéletes, de én borzasztó vagyok hozzájuk képest.

Egy kicsit antiszociális vagyok, az emberekkel, akikhez nem fűz semmilyen érdek, elég bunkó, szarkasztikus vagyok.

De tudom, hogy mivel szép vagyok, mindig lesznek majd mellettem. És Nekem ennyi elég... Hogy legyenek, akikkel eljárkálhatok bulizni, nyaralni, szórakozni.

Senkiben nem bízom meg száz százalékosan.

Kihasználom és manipulálom az embereket, kihasználom a testi adottságaimat és sosem érdekel, hogy másokkal mi lesz, csak azzal foglalkozzak, hogy én jól kerüljek ki az adott helyzetekből. Úgy hazudok, ahogy más levegőt vesz.

Viszont fogalmam sincs, hogy én miért lettem ilyen "gonosz", amikor senki nem volt, akitől ezt láthattam volna.

Emlékszem, mikor még először csináltam ilyet és az ösztönből jött, vagy nem is tudom. Most meg már élvezem, ha az emberek bábnak használhatom.

Fiatal vagyok (most leszek 18 éves), de valaki azt mondta ma, hogy úgy viselkedek, mint egy 35 éves, megkeseredett nő.