Szerintetek ez miért van? Miért teszi ezt velünk anyám?

Elég megalázó is, főleg ha vendégem is van, akiről természetesen anyám tud/tudott is..

A helyzet az, hogy anyám nagyon ritkán hajlandó megmozdulni itthon főleg főzés, takarítás, és mosás ügyben. Persze ha főz, annak örülni szoktunk, mert 1. végre vett valamit, amiből lehet főzni, 2. végre van főtt kaja otthon.

Viszont egy éve kb egyre sűrűbben játssza be azt, ha nincs kedve rendet rakni a konyhában, hogy megcsinálja az ebédet, és leül a hugommal és a nevelőapámmal ebédelni. A hugom persze rendes akar lenni, és szól nekünk ( nekem, a barátomnak, és az öcsémnek), hogy kész az ebéd, mehetünk, de ilyenkor nem egyszer üvöltötte le anya, amikor mi már elindultunk a konyha felé, hogy "most nekünk van ebéd! ők majd esetleg esznek utánunk!". Úgyhogy tisztán hallottuk ezt a mondatot már nem egyszer.. Pedig semmi rosszat nem tettünk. Mégis megaláz minket azzal, hogy nem ül le velünk egy asztalhoz enni, ha ő főz. Persze ha én veszem meg a spórolt pénzemből az alapanyagot, és főzök, akkor anyám az első aki ott toporog, hogy mikor ehet már..

Ez az egyik.. A másik, hogy múlt héten jöttem haza gyakorlatról, és koszos volt a munkaruhám, ezért megkértem anyát szépen(!), hogy mossa ki következő nap estére, hogy el tudjam majd vinni utána való nap dolgozni. Erre elkezdett velem pattogni, hogy mit képzelek, hány mosást fog berakni csak az én kedvemért? Mert hogy egy héten csak egyszer mos, és most biztosan nem fogja kimosni. Ezért inkább elvittem a barátomékhoz, és megkértem az anyukáját, hogy mossa ki nekem, aki szivesen segített is. Aztán amikor ezt megtudta anya, elkezdett gúnyolódni, hogy járjak oda mosatni a ruháimat nyugodtan...

Eddig nem volt ilyen. Pár éve változott meg benne valami gyökeresen, annyira, hogy engem, és az öcsémet sokszor emberszámba sem vesz.. Néha elejtett olyan mondatokat is, hogy amit az apánk elkezdett azt mi befejezzük, mert tönkretesszük az idegeit, és az életét, és ebbe fog belehalni...