Anyu hajthatatlan, érzelmileg gúzsba köt, hogy legyek túl rajta?

Olyan férfival vagyok együtt, akit ő egyenesen gyűlöl. Egy indoka van rá, hogy szerinte nem jól néz ki, mert alacsony, vékony, kissé kopaszodó. Nekem egyenesen gyengém a vékony pasi, de ő hajthatatlan, hogy nekünk egy az ízlésünk (ez nem igaz), nem izmos, nem férfias, nézzek már rá, hova tettem a szemem. És itt durvul a helyzet: mivel féléve együtt vagyunk, bekeményített, hogyha hozzámegyek, akkor ő minden kapcsolatot megszakít velem, úgyhogy gondolkodjak el, biztos nem éri ez meg nekem, rá anyagilag és semmilyen formában ne számítsak, neki unokái nem lesznek ettől a sz.eméttől, mos.léktól, és egyéb válogatott szitkok, amit a páromra szokott használni. Most ott tartok, hogy szinte átköltöztem a páromhoz, mert otthon nem tudok megmaradni, mindennapos az ordítozás "emiatt a *** miatt, aki tönkretette a családunkat", azzal, hogy van nekem, mert mással nem. Át már nem jár, segíteni mindig segített, amíg jöhetett, rosszat soha nem tett, engem pedig 100 %-osan szeret, mi boldogok lennénk. Anyunak fáj, hogy átköltöztem, mert eddig eléggé otthonülős voltam. Sajnos, mert így anyu hozzászokott. Így viszont a telefon megy, abba ordít, csinál 30 nem fogadott hívást, számon kér, hogy miért nem veszem föl, miért kapcsolom ki, aztán ő nyomja rám, stb. Ott tartunk, hogy csináljak vele, amit akarok, csak ne házasodjunk össze, és utána keressek szebbet, férfiasabbat. Ha meg ő marad, akkor ő öngyilkos lesz, tönkretettem az életét, de majd nem hagyja válasz nélkül az esküvőt, majd meglátom, ha ezt meg merem lépni. Személyes támadásnak veszi a kapcsolatunkat, pedig mindig tisztelettel és szeretettel voltunk felé, akárhogy gyalázott. És most jön a vicc: 30 évesek vagyunk, szinte megbénítva, mert nem tudjuk, hogy mi lesz a következő lépése.