Miért érzem magamat ennyire rosszul? Ez irigység?

19 vagyok, nővérem 24.

Ő egyetemre jár, nemsokára végez míg én szakképzésre járok és nem szeretnék egyetemre menni.

Anya mindig azt hajtotta, hogy sosem különböztet meg minket, mégis most mérgesnek és szimplán rosszul érzem magam.

Kisebb összeghez jutottunk, perpill nem tudom ő mire költi e közben, tudom, multkor vettek egy TV-t belőle mert elromlott a miénk. Anya nem örült neki először, aztán persze hálás volt meg vissza is adta. Tudom, hogy sok hülyeséget össze szokott vásárolni, de azt ugye nem lehet nagy dobra verni, mert anya nem tudja, mivel nem itt lakik már jóformán.

Nekem is van pénzem, gyűjtő üzemmódba vagyok és tudniillik nagyon spórolós. Mostanában a hajam olyan rossz állapotban volt, gondoltam megpróbálom felspékelni pár dologgal amit ajánlottak és megvettem, próba szerencse módra. Erre anya, úr isten ilyet vettél, minek, ez volt az utolsó. Csak a szemem előtt lebegett, hogy miért is hagytam elől, úgyis mindenbe megpróbál beleszólni.

Utóbbi időben úgy érzem mióta nővérem sokkal kevesebbet van itthon, én vagyok az elérhető ilyenkor. Nem tudok levegőt se venni, és ez nagyon bánt. Azt érzem, hogy ahogy egyre idősebb leszek, annál jobban leszek a kisebbik lány. De ez micsoda?

Párommal már 5 éve leszünk együtt, tervezzük a jövőnket folyamatosan, amit ebből a szempontból várok mert valamilyen szinten fellélegezhetek. Azonban a legrosszabb, hogy tudom, ha elköltözöm, rögtön lelkiismeretem lesz, mert én, mint a kisebbik itt hagyom anyát.

Mit tehetnék? Lépjek túl mindezen?