Mit tegyek hogy büszke legyen rám?

Nálunk is ez volt, mindig ő kapott többet, neki volt bicikli, karate, különórák, nekem nem. Mert nem patogtam érte, jól tanultam külön órák nélkül is. Aztán jött az önlengés magas fokon, mikor bekerült a teológiára, aztán mien vagányul lehet azzal büszkélkedni, hogy a fiuk lelkész lesz. Mikor befejezte és tényleg elkezdett dolgozni, akkor már szó szerint dicsőítették. Azt soha egy percig se vették észre, hogy én nem használtam ki őket úgy, hogy Pestre menjek tanulni, anélkül, hogy egy napot dolgozott volna egyetem mellett, jó volt nekem a városban is, és hogy végigdolgoztam 5 évet az egyetem mellett, közben még támogatott helyen is voltam. Mostmár dolgozok, szakmámon belül, de még ez se ad elég okot arra, hogy úgy istenítsenek, mint őt. Pedig az én szakmám is legalább olyan fontos, legalább nem olyanmiről beszélek, ami vagy van, vagy nincs...

Szóval, nem sokat tehetsz ellene, ha nekik ez a heppjük, hogy ő az istenkirály, akkor úgy is marad.

Hú, ez kemény! Nehéz kérdés!

Távolról, ismeretlenül nem igen lehet tanácsokat osztogatni. :-(

Szerintem, próbálj túllépni a témán! Ne emészd magad! Az embernek elsősorban önmagának kell megfelelnie. Mindenkinél nem lehet elérni, hogy szeressen, vagy értékeljen. Erőltetni sem lehet.

Sajnos olyan nincs, hogy a szülők minden gyermeküket egyformán szeressenek. Egyiket így, másikat úgy értékelik. Míg egyiket sztárolják, a másiktól a biztos pontot várják el, a harmadiktól, hogy otthonos legyen, a negyediktől, hogy kitűnő tanuló legyen, ötödiktől, hogy jó sportoló...

Általában ez a gyerek alaptermészetéből fakad. A szülők azt várják el többnyire, amit a gyerek kiskorában is szeretett, és jól csinált, csak a kor előrehaladtával egyre nagyobb teljesítményt igényelnek tőlük.

Gondolom a tesód mindig is jobban előtérbe helyezte önmagát, nagyobb volt a szája, többet akart, jobban nyomúlt, mint Te. Eddig hagytad, akkor most már nagyon nehéz lepipálni őt. De nem feltétlenül kell ezt tenned!

Erről nekem a sok hülye celeb jut eszembe. Attól, hogy ők jobban nyomulnak, sokkal többet vannak szem előtt a marhaságaikkal, még nem jelenti, hogy ők a valódi nagy emberek. Sőt, inkább csak udvari bolondok! :-)

Az igazán értékes emberek általában tudnak hallgatni, nem kérkednek tudásukkal, tehetségükkel, van bennük alázat is.

(de legalább bennük vannak értékek, nem úgy a celebekben)

Éld az életed! Nem másoknak akarj megfelelni!

Pár év múltán szüleid ráébrednek, benned valódi értékek vannak, míg tesód csak "bűvészmutatványokkal" kápráztatta el őket.

Nagyon valószínű, hogy mikor neked már biztos pontot, jövőt jelentő családod lesz, tesód pávaként megkeseredett szingli módjára próbál meg boldogulni az életben.

Szüleid akkor döbbennek majd rá, hogy Te egy értékes gyémánt vagy (most még csiszolatlan), aki képes unokákkal megajándékozni őket. Leszármazottakkal, aki továbbviszik a család életét.

(utóbbiakat tapasztalatból írtam)

Sok sikert egy boldog, kiegyensúlyozott élethez!