Egyes anya-gyermek kapcsolat miért erősebb mint más anya-gyermek kapcsolat?

1.De mi nem állatok, hanem emberek vagyunk.

2.Minden ember más.

Az altruizmusnak nem hiszem, hogy ez a fogalma. Vagyis ez nagyon általános, hogy "mások javát szolgálja". Ha én sütök sütit, és adok neked, az a javadat szolgálja, de nem önzetlenség, nekem is jut.

Szerintem az önzetlenség az, amikor valamit úgy teszel, hogy tudod, hogy neked semmi előnyöd vagy kizárólag hátrányod származhat belőle.

A méhek áldozata nem tudatos dolog. Nem gondol közben arra, hogy "remélem, anyám tudja, hogy szeretem, stb." Ez egy ösztönös dolog a méh részéről, nem egy döntés.

Szerintem önzetlenség nem létezik. Mindig mindenkinek önmaga lesz a legfontosabb. Pl. ha imádom a Túró Rudit, és a tesóm is imádja, de csak egy van, akkor neki adom az egészet. Miért? Mert ha megeszem előle, akkor NEKEM lesz lelkiismeret furdalásom, hogy ő nem ehet, mert szeretem őt.

"Az összes viselkedés ami szeretetből származik valójában,csupán egy viselkedés, amely továbbítja az egyén DNS-ét."

Ha ez igaz lenne, akkor szerinted hogyan tudná valaki szeretni az örökbefogadott gyermekét? Hogy tudná szeretni egy óvónéni a rábízott gyerekeket? Hogy tudnák szeretni az emberek a lovukat, kutyájukat, macsájukat?

"Ez azt jelentené hogy nincs olyan dolog hogy együttérzés vagy szeretet."

Szerinted amikor én egy viharban megsérült feketerigó fiókát bevittem egy olyan állatmenhelyre, akiknek kapcsolatuk van egy vadmadár kórházzal, ahol aztán megműtötték a törött szárnyát, akkor az én együttérzésem, vagy a menhelyen dolgozóké, vagy azé állatorvosé, aki önkéntes munkát vállal egy adományokból fenntartott szervezetnél, miből fakadt?

Szerintem nem adtuk tovább annak a madárfiókának a DNS-ünket, mint ahogy azok sem, akik együttérzésből befogadnak egy kóbor kutyát vagy macskát. :-)