Végre rászántam magam, hogy elmondjam a szüleimnek, szerintem baj van velem szeretnék pszichológushoz menni, de csak kiröhögtek. Mit tegyek?
Régebb óta vannak már nagyon negatív gondolataim, mindig is utáltam magam, barátaim nincsenek. Az iskolában ki vagyok közösítve, ami még oké lenne, ha nem lennék közröhely tárgya. Nem akarok élni, nem látom semmi értelmét, úgyis csúnya és szerethetetlen leszek mindig. Öngyújtóval szoktam meggégetni a kezem, akkor jobban érzem magam. Annyira nincs értelme semminek.Szeretnék meghalni, a semmi a legjobb dolog, amit el tudok képzelni. Ami gondolat felvidít, az az, hogy bármikor véget vethetek neki. Elmondtam ezeket a szüleimnek nagyon nehezen pár napja, miután folyamatosan zargattak azzal, hogy soha nem lesz barátom, meg nem fognak szeretni az emberek, ha ilyen szürke semmilyen vagyok, meg nem életvidám. Amikor elmondtam, kb csak legyintettek egyet, kinevettek, hogy nem körülöttem forog a világ, hogy ez tipikus kamaszkori hiszti, csak hogy felhívjam magamra a figyelmet. Meg ha öngyilkos akarnék lenni, nem csak dumálnék, meg próbálnám itt ijesztgetni őket ezzel. Mit csináljak? Igazuk van? De akkor mit tegyek, minek keljek fel minden nap? mondjam még nekik ezt?
Vagy tényleg kinövöm, és csak hülye vagyok?
válasza:Köszönöm ezeket a válaszokat is! Olyan jó azt hallani, hogy vannak mások is, akik szerint nem kinövöm, és magamnak kellene megoldani. Azzal az a baj, hogy teljesen reménytelenek érzem, az egész mint egy fekete doboz olyan nagy magamhoz képest, hogy egyszerűen nem tudok kijutni belőle, kevés vagyok hozzá.
9es, nem mutogatom senkinek a nyomokat, nem akarom, hogy lássák. Egyszer tesin véletlenül az egyik lány meglátta, és rólam pusmogott mindenki, meg szólogatott be.
Szerintem elmegyek mindenképp a háziorvoshoz, vagy megkeresem, hol van ilyen mentálhigéniés rendelés az interneten, és titokban igenis elmegyek!
Valahogy ez reményt ad, hogy sikerül megváltoznom, mert nem tudok sokáig ezzel az utálattal és közönnyel élni.
Köszönöm a sok bátorítást!!
válasza: válasza:"Könyörgöm neked kérdező, hogy 9-es kommentjét TELJESEN HAGYD FIGYELMEN KÍVÜL!"
Így is van, ne foglalkozz vele amit írtam. Menj orvoshoz!
(Tudjátok mi a legjobb? Most adtátok egy magányos, figyelemhiányos, de egyébként egészséges embernek a visszaigazolást, hogy beteg. Ezután arra fog törekedni, hogy bármi módon orvoshoz kerüljön és meg sem fogja próbálni megoldani a saját gondjait. Kívánom, hogy nektek legyen igazatok. A saját tapasztalatom közel sem ez volt. Jöhet a lepont erre is tisztelettel...)
válasza: válasza: válasza:A 9-nek igaza van.
Ugyanilyen kamasz voltam,lázadó,depresszós,önpusztító.
Most 28 éves vagyok,van egy gyerekem,családom,teljesen normális életem.Igaz érzékenyebb vagyok az átlagnál.
Ha dokihoz küldenek akkor (meg akkor a fél osztályt,mert kb annyian voltak ugyanebben a cipőben) akkor az szépen azt mondja,hogy ja depresszió,itt a gyógyszer (hiszen mindent gyógyszerrel "kezelnek"...majdnem...) és akkor egyenes út a gyógyszerfüggőséghez meg a többihez.A depresszió elleni egyik gyógyszer mellékhatása pl.az öngyilkossági gondolatok,a tömeggyilkosok szinte mindegyikbe szedett valamilyen gyógyszert mentális zavarra,utána lehet nézni.
Nem azt mondom,hogy hiszti meg kamasz,de!!!! Rengeteg alternatív megoldás van: családfakutatás,kognitív viselkedés terápia,kineziológia,autogén tréning,bach virágterápia,jóga,meditáció stb ki miben hisz meg kinek mi a testhezálló.
Lehet lepontozni!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!