Miért nem veszi az anyám komolyan a lelki gondjaimat, és hogy pszichológushoz szeretnék menni sürgősen?

Pedig egyre nagyobb szükségem lenne már a pszichológusra, és én nem nagyon tudom hova mehetnék el, nem ismerek egyet se.

Itthon folyamatosan aggódok, főleg esténként az anyám betegsége miatt, súlyosan hipochonder vagyok, szóval néha meg a saját egészségem miatt is.

Ha meg iskolában, vagy máshol vagyok, ott meg kb. szociális fóbiám van, nehezen szólítom le az embereket, nem vagyok képes egy normális kapcsolatot kialakítani senkivel.

Emellett úgy érzem egyre jobban depressziós vagyok a sok kellemetlen érzés, meg a magány miatt.

Mindezek ellenére, bár már mondtam az anyámnak a pszichológust párszor, hogy keressünk egyet és had menjek el, de nem nagyon érdekli a dolog úgy veszem észre.

Engem meg már hamarosan kinyírnak a lelki problémáim úgy érzem, nem bírom tovább segítség nélkül.

17/F