Ti hogy reagálnátok a szüleim helyében?

Nekem is mondogatja anyukám, hogy otthon is tudnék keresni annyit, mint itt kint. Nem érti meg, hogy nem csak ez motivál. (Mondjuk Németországban vagyok, nem Angliában.) Mert hogy unokatesóm és a barátnője is tök más végzettséggel elmentek X telefonos céghez, és már céges autójuk van, fizetik nekik a benzint, meg keresnek fejenként 250 ezret, és hogy jaj, ez de jó. Igen, persze. Utaznak napi 2x1-1,5 órát Pestre (kocsival ennyi), és még ott is 2x 30-40 percet, plusz ha csak 8 órát dolgoznak, (nem ennyit) máris ott tartunk, hogy alap esetben is 11 órát melóznak és utaznak egy nap azért a 250000-ért.

Na már most nekem szakmám és diplomám is van, mégis kijöttem inkább gyári munkára, sőt takarítani, mert ezt jobban megfizetik, mint otthon a szakmámat, és nagyobb tisztelettel bánnak velem vendégmunkásként a munkaadók, mint otthon a főnököm.

Jelenleg 4 órában dolgozom (én választottam, így van időm nyelvet tanulni mellette) heti 5 napban, és 600 Euro (180000) körül keresek. Álommunka, azt csinálom, amit szeretek (vezetnem kell), nem megterhelő, melegben vagyok, nem mennek tönkre az ízületeim, nem fáj a hátam, legfeljebb néha idegbajt kapok a fékbetegséges német sofőröktől. :D

A párom se keres sokat, itteni minimálbért. Albérletben lakunk kettecskén, mi rendeztük be, normálisan élünk, jó, minőségi ételt vásárolunk, szórakozni járunk, mégis tudunk spórolni. De nem a pénz a minden, hanem maga a mentalitás, a hangulat, az emberek hozzáállása a dolgokhoz. Amíg otthon laktam fel se tűnt, mennyi negatív hatás ért, mennyire pesszimisták általánosságban az emberek. Itt ezt nem tapasztalom. Mindenki jobban él vendégmunkásként is, mint otthon élt- pedig én se jöttem szegénységből. Persze szerencsénk volt, és itt nem annyira drágák az albérletek, mint Angliában, ott több ismerősöm is mondta, hogy lejjebb kellett adni a színvonalból, és társalbérletben élni.

Mi is kb 3 hónapja voltunk együtt, amikor elkezdtük tervezni. Neki hamarabb összejött, fél évesek voltunk, amikor ő kijött, én rá 3 hónapra jöttem utána. Addig ő munkásszállón lakott, és spórolt ezerrel, hogy megfelelő körülmények közé tudjak utána jönni. Előtte nem laktunk együtt, és akkor fel sem tűnt, mekkora kockáztatás volt, mert természetesnek tűnt az egész. Bejött. :)

Szóval én belevágtam, és nem bántam meg.