Mit tehetek egyedül 20 évesen?

kifogás kifogás hátán. Mintha azt várnád, h ms oldja meg a problémád, pedig nem fogja senki, ezut neked kell, mert a tiéd.

H mit tegyél? Írták előttem: diákhitel+meló. 20 éves vagy, ne viselkedj óvodásként.

H anyuddal mi lesz? Nem a Te dolgod. Felnőttként neki is illett volna már lépnie, de ő maradt ebben a sz*rban. Hát akkor ennyi. A Te életed oldd meg, mert ilyen hozzáállással a világon semmi nem fog változni.

Én 20 évesen azt tudom mondani, hogy a helyedben rég elmentem volna munkát keresni, de minimum diákmunkát. Ha van bankszámlád, amire átutalással kapod a pénzt, apád azt nem tudja elvenni tőled, még ha szétveri a bankkártyád sem. Egy-két havi fizetés után első dolgom lenne kollégiumba költözni (vagy nagyon olcsó albérlet, társbérlőként), és igen szűkösen, de megpróbálnék megélni valahogy. Ha minden kötél szakad, a diákhitel is szóba jöhet.

Apád nem tud megakadályozni abban, hogy felkeresd édesanyád, ha sikerül megoldanod a kiköltözést.

Ismerem a helyzetet, hogy milyen otthon stressz és elnyomás mellett a tanulásra, munkádra koncentrálni, bár a te helyzeted, elismerem, sokkal nehezebbnek tűnik több szempontból. Apád valóban szakember segítségére szorul, ha a mostani pszichológusa semmit sem segít, másikat kell keresni, illetve inkább pszichiátert, mint pszichológust.

Ha szabad kérdeznem, apád mivel foglalkozik? Van állása emellett? Valamint, van egy vállalkozásotok, ami, értelmezésem szerint, anyukád kezében van. Anyukád külföldön él, merre? Illetve, az egyetemen mit tanulsz, mennyi van még hátra?

Említetted, voltak barátaid, akik cikiztek a lakhatási körülményeid miatt, amikor meglátogattak. Így később elszigetelődtél a barátságoktól. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy nem voltak igazi barátok, akik miatt érdemes sajnálkoznod. Nem tudom, hogy ez hány évesen történt, nyilván fiatalabb korban egy ostoba megjegyzés gyakoribb, de egy kicsit is érett gondolkodású tizenéves nem fog azért piszkálni, mert rossz állapotban van a lakásotok. Nekem abból lett elegem, ahogy anyám rendkívül kétszínűen állt a barátaimhoz, mindig burkolt megjegyzéseket tett rájuk, ha látogatóba jöttek, ami otthon, a távozásuk után sokkal rosszabb volt, a hátuk mögött. Így idővel nem találkoztam senkivel. A mai napig nagyon bánt, hogy bárki, legyen az fiatal vagy idős, akivel jó viszonyt ápolok, beleértve a páromat, utolsó szemét dög anyám szemében.

Emellett azonban továbbra is otthon lakom, de több időt töltök külföldön a barátomnál, mint otthon, és igyekszem a tanulmányaimra koncentrálni.

Ha tudnád mennyien jártak hasonló cipőben.

Nem kell fejet fogva sajnálni magad, mert attól rohadtul nem lesz jobb semmi.

Tanácsot kértél, kaptál; nem egyet. És hidd el h ezek működnek.

De ha neked az kell h jajj szegény te, meg buksisimi, akkor írd azt és ne tanácsot kérj.