Tényleg velem van a gond?

Folyamatosan kapom anyáméktól a leszólást. 3 hónapja dolgozok, gyári munka, napi 8 óra a munkaidő és még +2 óra az oda-visszaút összesen, de nagyon sokat túlórázok, hogy átvegyenek a próbaidőről. November óta egyetlen 1 szombatom volt, amikor nem kellett bemennem dolgozni. És egyszerűen alig jut időm magamra.

Apám vállalkozó (parkettás), anyám vele dolgozik, segít neki meg takarít. Sokat dolgoznak ők is, de ők azért maguk osztják be az idejüket, anyám is egész nap a facebookon lóg munka közben, állandóan írogat nekem, aztán fel van háborodva, hogy miért nem válaszolok... 3-ig dolgozok általában, 15:01-kor már telefonál, mert rájön a dumcsizhatnék, az nem számít, hogy én esetleg még átöltöznék, meg wc-re mennék meg ilyenek... Volt olyan amikor átmentem hozzájuk néhány cuccomért, 5-re értem oda, anyám meg el volt képedve, hogy "de hát te nem 3-ig dolgozol???". Ma is hazaestem, egész nap mostam, vasaltam meg teregettem, ilyen hogy porszívózás, felmosás, stb még szóba sem jött... Aztán hív anyum, hogy menjek már velük holnap meg a barátaikkal vacsorázni, jó, ezt nyilván jószándékból ajánlotta fel, nem is csak, csak amikor azt mondom hogy köszönöm anyu, de holnap szeretnék itthon lenni, mert magamra még semmi időm nem volt, akkor fel van háborodva, hogy jaj ők is mennyit dolgoznak, ők is későn érnek haza, neki is ott a háztartás meg minden és hogy én milyen vagyok... És nagyon rosszul esik, mert hallom a hangjából a lenézést...