Mi volt az ami miatt a legjobban csalódtál a gyerekedben?

Ezt a két hülye beírást ami fent van. Mi az, hogy a gyerek tükör? Nomális ? Ő egy külön emberi lény! Miért gondolja a szülő, hogy a saját képére kell formálni a gyereket? Sok szülő a gyerekében éli ki a ő elpocsékolt, elszalaszott dolgait az életben... "soha nem zongorázhaztam de az ÉN gyerekem fog!" és a gyerek jár is ha van kedve ha nem! Persze vannak kivételek.

Teszem fel ha gyereked direkt embert öl az a Te hibád? Akkor kapsz a fejedhez, hogy "jajj de buta vagyok, el felejtettem a gyereknek szólni, hogy nem szabad"?

Vagy mondjuk ha a másik nemhez vonzódik (elég nagy" csalódás "tud lenni, már aki úgy éli meg) akkor a te hibád?

Itt egy jó cikk. Talán ismerik páran Feldmár Andrást...

[link]

Kedves 3/3-as!

Az általad említett cikk mondanivalója:

"Az egészséges és boldog felnőttkor csak annak hullik az ölébe, akinek egészséges és boldog gyerekkora volt, ez derül ki Feldmár András legújabb tanácsadó könyvéből. "

Ki biztosíthatja a gyermeknek az "egészséges és boldog gyerekkort" ? Szerintem a szülő.

Tehát mit tükröz vissza a gyermek, azt amit a szülő biztosított.

Azt írod:"Miért gondolja a szülő, hogy a saját képére kell formálni a gyereket? Sok szülő a gyerekében éli ki a ő elpocsékolt, elszalaszott dolgait az életben... "

Ahogy Te is! Mit is írsz?

"soha nem zongorázhaztam de az ÉN gyerekem fog!"

Vagyis Te is azt csinálod, amit veled csináltak, csak ellenkező előjellel, ahogy írod is:

"Sok szülő a gyerekében éli ki a ő elpocsékolt, <b>elszalaszott dolgait</b> az életben"

És kérdezőnek.

A gyerekben csalódni nem lehet, mert amit adtál azt kapod vissza. Valójában tényleg fel lehet fogni egy tükörnek.

Kérdés, hogy a szülő hajlandó ezt belátni és változtatni a magatartásán, hozzáállásán, vagy elkezd másokra mutogatni a környezetet hibáztatni.

Bár már a gyermeket elég korán igyekeznek az állami erkölcs befolyása alá vonni, de a gyermek első 4 éve, valamint a fogantatástól a megszületésig tartó időszak a szülőnél maradt. Ez az az időszak, ami nagyon meghatározó a gyermek számára, itt kapja meg az alapokat az életéhez.

Ha jók az alapok, az utána következő időszak is kevesebb nehézséggel és problémával jár. A gyermek nevelést a szülők magukon kel kezdjék, mert a példa a legjobb nevelő eszköz. Tehát, amilyen a példa olyan a gyermek.

Igazából nem csalódtam a gyerekeimben - egyébként ez szerintem csak akkor lehetséges, ha olyan (visszafordíthatatlan) dolgot csinál, pld. embert öl, vagy annyira ellenséges velem, de arról már tényleg én tehetek, de viszont nem biztos, hogy azért, mert ezt kapta tőlem, mert sok elkényeztetett gyerek ahogy bánik a szülővel!

Ennek a receptjét még nem találta fel - és nem is fogja - senki. Leginkább azért, mivel magukban hordozzuk a boldogságra való hajlamot. Ugyanúgy lehet boldog élete nagyon rossz körülmények között élőknek is, mint annak, aki kivételesen jó - minden tekintetben - körülmények közt nevelkedett, és ezeknek a kivételes körülmények küzütt nevelkedett gyerekeknek jó része is "elkúrhatja" az életét, de nagyon!

Pár jó tanács gyerekneveléshez!

Légy mindig következetes, légy igazságos, ne kivételezz - még ha esetleg jól is esne - ne vezesd le a mérged a gyereken, ne kényeztesd el, mert ezek nagyon ártanak neki a későbbbiekben. Adj neki feladatot otthon, mert így fogja érezni, hogy tényleg a családhoz tartozik, és kis korától kezdve. Próbáld meg önállóságra nevelni, esetleg még úgy is, hogy nem adsz neki tanácsot, hanem döntsön ő. És MINDIG figyelj a gyerekedre, továbbá adj neki életszemléletet, ez nagyon fontos. Ne legyen tabu téma, beszélgess vele sokat a világ és az ő világa körüli dolgokról.

Na, ha ezeket betartod, nagy baj nem lehet. :)

Három fiút neveltem fel, ezeket betartva - tényleg, még ha hihetetlen is - és csodás gyerekek. Én még elég szigorú is voltam, viszont cserébe kaptak sok mindenben szabadságot. Már mindhárman megköszönték - ki hogy - hogy így neveltem őket. :)

3. Válaszoló vagyok:

Nem tudom hol látjátok, hogy pontosan a kérdésre válaszoltam! Egy szót nem szóltam arról, hogy a gyermekem milyen csalódást okozott nekem.

Én az első kettő írásra reagáltam.

És akkor le írom a személyes történetem és akkor lehet szörnyűlködni és azt mondani, hogy rossz ember vagyok és látatlanban elitélni.

Szóval: drogot árulttam, igen. El is kaptak 9 hónapot voltam előzetesben ezt mind 19 évesen miközben főiskolára jártam. Értelmes és tanult vagyok és talán intelligens. Mégis ilyet tettem, szüleimhez mentünk és házkutatás, ügyvéd, bíróság stb.

Szerintetek a szüleim csalódtak bennem? Igen is, meg nem is! Ők tehetnek arról, h csalódni kellett bennem? Rosszul neveltek?

Úgy vélem nem.

Soha nem mondták, soha nem mondta, hogy ők tehetnek róla. És nem vagyok a tükörképük....

Kedves Hármas!

Próbáld meg megérteni, amit ide leírtunk.

Ne a magad vesszőparipáját, sérelmeidet hajtogasd.

Annak is meg van az oka, mert semmi sem ok nélkül való, legfeljebb nem érti az ember.

Más valami. Azt írod "Értelmes és tanult vagyok és talán intelligens."

Hát valakinek a megjegyzésére azt írni hogy: "Ezt a két hülye beírást ami fent van. Mi az, hogy a gyerek tükör? Nomális ?"

Nincs mit hozzáfűzni.

Itt olyanok írtak, akik többnyire nevelnek, vagy felneveltek gyermeket, tehát már van gyakorlati tapasztalatuk.

Van egy mondás, amit érdemes lenne szem előtt tartanod és sok veled hasonló, könnyen billentyűt ragadónak.

Aki tudja csinálja, aki nem az tanítja és aki hallott róla az írja a könyvet.

Az iskolák ismeretet adnak és nem tudást! Mit ér az elmélet gyakorlat nélkül?

Elméleteket gyártani, fantáziálni lehet, de nem ugyan az mint teremteni, tenni.