Mit tegyek? Kezd elegem lenni abból, hogy a szüleim majdnem minden nap összevesznek valamin, én meg semmit sem tudok kezdeni ellene.

Én is átéltem ilyet, nem sokat tudsz tenni.

Próbálj eljárni barátokkal, és ne legyél otthon annyit.

Én is hasonlóan voltam, pici gyerek korom óta csak az üvöltözés megy, nem lehetett tőlük tanulni, semmit és nekem nem volt külön szobám.

Igazából azt tudom javasolni, hogy amíg el nem költözhetsz, igyekezz kizárni ezt az életedből, ha nem tudsz tőlük tanulni, tanulj a könyvtárban vagy menj sétálni, biciklizni, edzésre, szakkörre. Vegyél füldugót. Aztán amint teheted, költözz koliba.

Ez tényleg nem kellemes és nem egy kiskamasznak kéne megoldania a helyzetet a szüleidnek is lehetne annyi eszük, hogy ne előtted marják egymást.

Talán leülhetnél velük és elmondhatnád, hogy mennyire belerondítanak a kamaszkorodba azzal, hogy nálad is gyerekesebben viselkednek és emiatt tiszta ideg vagy utálsz otthon lenni stb. ami kijön.

Nem tudom nálatok mennyire válna be de leírok egy jó sztorit neked:

Gyerekkoromban rövid ideig egy velem egykorú, Vera nevű kamasz lány lakott a szomszédban a szüleivel. Akkor olyan 14 évesek lehettünk. A szülők ott is marták egymást ezerrel mi szomszédok meg tetszett vagy sem de végighallgattunk a papírvékony falak miatt. Aztán nyáron a nyitott ajtó ugye...

Szóval ment a vita stb. aztán egyszer csak a kis csajnál elszakadt a cérna, valami megpattanhatott benne de kivágtatott a szobájából és magából kikelve elkezdett kiabálni, és egy szuszra elhadart valami ilyesmit, hogy elég legyen már az ordibálásból olyanok vagytok, mint az ovisok nem tűnik fel? Nem hiszem el, hogy két magát felnőttnek tituláló ember képtelen normálisan kommunikálni és megoldani a dolgokat és nem érdekli egyikőtöket sem, hogy mindenkit tönkretesztek magatok körül, mi a fenének nem váltok el ha ennyire nem megy együtt és még ti akartok gyereket neveli, nektek vannak elvárásaitok, röhejesek vagytok és szánalmasak, annyira se vagytok felnőve, mint egy kamasz és ezt nekem naponta végig kell hallgatnom már alig várom, hogy lepattanhassak itthonról de az biztos, hogy utána csak a hátamat látjátok mert sose jövök vissza jobb lenne egy intézetben is esküszöm.

Aztán visszatrappolt a szobájába és úgy bevágta az ajtót, hogy belerezdült a konyhaszekrényünk a falon.

Anyuval álltunk az ajtó mellett a mosogatónál és néztünk ki a fejünkből.

A szomszédban hirtelen óriási kuss lett...mondtam anyámnak, hogy hallod ha a Vera most nem kap két akkora maflást akkor soha!

Aztán hallottuk, hogy becsukják az ajtót.

Semmi zaj meg kiabálás némi morgolódást hallottunk...amikor ismét kijöttek az udvarra a szülők kerülték a szomszédok tekintetét. Nem tudom, mi történt bent, de a feszültséget lehetett érezni a szülők közt de érdekes módon nem kiabáltak többet. Aztán odébb álltak nem tudom, mi lett velük....

Szóval ha nem is ilyen durván de azért felhívhatod a figyelmüket bizonyos dologra persze a felnőttek nem ismerik el ha hibáztak és egy gyerek kioktatja őket de belül valahol érzik, hogy igaza van és talán elgondolkodnak.

Egyébként meg nem a te felelősséged megoldani az ügyet ha nem sikerül akkor nem sikerül de legalább tettél valamit holott inkább nekik kéne...