Mennyire lehet ezt egy 19 éves gyerektöl elvárni, hogy betartsa amit igért? , cigi abbahagyása és otthon több komunikáció és segitség. Cseréjében suli folytatás, okosteló ajándékozás stb. amit kapot

"ha cigarettázni szeretne, és belefér a büdzsébe,akkor tessék biztosítani a dohányzáshoz szükséges feltételeket. Ez ugyan úgy függőség, mintha valaki biciklizik....szóval kedves szülők! A gyerekkel szemben nem csak jogaitok vannak, hanem kötelezettségeitek is!! "

Ekkora hülyeséget....

A szülői kötelezettsége között nincs az, hogy a gyerekének bármilyen agymenését finanszírozni kellene. Tiszta rendes ruha, megfelelő táplálkozás, pihenés és tanulási lehetőség biztosítása - minden más csak extra, amit a szülőnek nem kötelessége megadni.

Főleg nem cigit venni. A kotont/fogamzásgátlót még oké, de a cigi az élvezeti szer, ráadásul káros. Ha nincs pénze, ne bagózzon.

"35 év után leszokni, RESPECT !!"

Köszönöm. És bevallom, büszke is vagyok rá - na ez volt az önfényezés :-)

A lényeg viszont, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, hogy milyen nehéz leszokni, de azzal is, hogy LE LEHET szokni. Sok hülyeséget csináltam életemben, de a legnagyobbak közé tartozott a cigarettára való rászokás. Persze ezt akkor én sem így fogtam fel, de ennyi év után az határozottan állítom, hogy le lehet szokni róla, és bár nem üldözöm a dohányosokat (mert azt is túlzásnak tartom), de nem is támogatom a dohányzást.

A saját gyerekem esetében viszont JOGOT ÉRZEK ARRA, hogy egyrészt felhívjam a figyelmét a dohányzás negatívumaira (elég csak meghallgatni, hogy sípol még mindig a tüdőm), másrészt hogy megtagadjak tőle bárminemű hozzájárulásomat a saját önpusztításához.

És a kérdező kérdésére is az a válaszom: Egy GYEREK ne dohányozzon. Ha meg felnőtt, akkor tartsa be, amit ígért.

(Többek között ettől lesz felnőtt.)

Ha nem tud, vagy nem akar leszokni a dohányzásról, akkor ne ígérje meg. De ha megígérte, akkor tartsa be. Nem olyan nehéz, csak nem kell rágyújtani.

Nem akarom bagatellizálni a dolgot, nem állítom, hogy könnyű a leszokás. Nekem is hosszú ideig tartott, mire felkészültem rá, hónapokig tartott, mire úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni. És tényleg nem volt könnyű. De túléltem, és a környezetemben is többen túlélték már. Tehát tanúsítom, hogy igenis le lehet szokni.

Én mindenkit arra bíztatok, hogy szokjon le. Készüljön fel rá jó alaposan, készítse fel magát arra, hogy nem lesz könnyű, hogy bizony néha az ember úgy érzi, hogy valamit szétver, ha most azonnal nem gyújthat rá, meg este forgolódik és nem tud elaludni annyira hiányzik egy jó mély slukk. De még ezeken is túl lehet lenni.

Aztán lassan csillapodik a dolog, és az ember észreveszi a pozitív hatásokat is: több levegő fér a tüdejébe, nem köhögve krákogva ébred, az ételeknek ízük is van, a virágoknak meg illatuk, és felfedezi, hogy milyen büdösek a kedves dohányos kollégák... Csak úgy árad belőlük valami áporodott, dohos szag. Aztán már el sem tudja képzelni, hogy lehetett olyan bolond, hogy évekig egy ilyen büdös szenvedélynek hódolt.

Csak hát idáig el kell jutni, ami egyik pillanatról a másikra nem megy. Erre fel kell készülni, el kell határozni, nem csak kigondolni, hanem tényleg elhatározni, valahol ott nagyon belül. És ha az ember komolyan akarja, akkor abba lehet hagyni.

Ha ezzel akár csak egy embernek sikerült segítenem valamelyest, megérte leírni az egészet.

Sok sikert, és kitartást minden leszokásban levőnek!

Amíg egy 19 éves nem tartja be amit ígér, anyuci apuci tartja el, és nem segít otthon, tehát leszar mindent mint egy tini, addig igen is gyerek.

Mit tett le az asztalra hogy felnőttként kezeljék?

Ha nem is dolgozik, akkor legalább megfelelő felnőtt módjára való viselkedést produkált? A kérdés alapján NEM.

Szóval, ez a 19 éves "gyerek" igenis gyerek...