Szerintetek mit csináljak, ha tudom, hogy anyukám csalja apukámat?
Sziasztok!
Először is ott kezdeném,hogy azért fordulok hozzátok,mert nem szeretném ezt senkinek elmondani,félek a reakcióktól,igy tanácsot sem kérhetek senkitől,ezért reménykedem abban,hogy ti,igy névtelenül,tudtok nekem tanácsokat adni :)
1-2 évvel ezelőtt felmerült egy olyan "sztori",hogy édesanyám megcsalta az apukámat. Ez a környékről hallatszódott,igy apukám és mi is (a testvéreimmel) hallottunk a dologról. Tudni kell,hogy anyukám idegrendszere nem a legjobb,jár orvoshoz is,és amikor kiakad,sokszor hangoztatja,hogy "ő majd végez magával,és megnézhetjük,hogy akkor hogy boldogulunk." Apukám számon kérte anyut,hogy igaz e ez a dolog,de anyu mindent tagadott,sokat veszekedtek és ez miatt volt is egy öngyilkossági kisérlete anyukámnak, be vett egy csomó nyugtatót, de ő a mai napig állitja,hogy nem akart meghalni. Apukám azóta mindent megtesz neki,teljesiti minden kivánságát, mindent ráhagy,csak hogy nehogy megint csináljon valamit magával. Eltelt egy év és helyrerázódtak a dolgok. Apukám általában reggeltől estig dolgozik,anyukám itthon van,háztartásbeli. Az utóbbi időben viszont feltűnt,hogy nagyon sokszor elmegy anyu valahova 3-4 órára is akár. Amikor a 9 éves öcsém megkérdezi tőle,hogy hova megy, úgy csinál mintha nem is hallaná,hanem beül az autóba és elmegy. Egyből elkapja az ideg,ha a kezünkbe vesszük a telefonját (pl. képek nézegetése miatt),kirántsa a kezünkből és elmegy onnan. Azt is észrevettem,hogy férfiakkal chat-el a facebook-on,mivel egyszer megláttam, de azt mondta,hogy csak régi ismerősök,utána pedig ki volt minden üzenet törölve. kicsit érdekes nem? :) Ma pedig megbizonyosodtam a dologról,ugyanis a kezembe adta a telefonját,hogy állitsak be valamit rajta és közben kapott egy smst "Gabriella" néven,hogy "neharagudj,hogy igy bánok veled,nagyon sajnálom,hogy ilyen keveset lehetek veled". utána pedig még egyet,hogy "többet fogok törődni veled". Megkérdeztem anyut,hogy ki az a Gabriella és zavarodottan azt mondta,hogy "hát egy Gabriella". Ja,persze... Tudni illik,hogy apukám nem egy érzelmes ember, de hát ezt tudta anyukám mikor összeházasodott vele :) Nem akarom senkinek emliteni,főleg nem apukámnak,mert félek,hogy anyu megint csinál magával valamit, de viszont ha elhallgatom,akkor meg bűntudatot érzek... :( Szerintetek mit tegyek ebben a helyzetben? kérlek segitsetek! 18/L
Döntsétek már el, hogy csalom a pasim és lebukhatok, vagy kutatok a levelei között.
Több tízezer ember közül beazonosítani a másikat-irigykedem...
Igen, a válás egy kisgyereknek trauma. Sérült családban felnőni pedig ugyanakkora trauma. :\ Tapasztalatból mondom. 27 éves vagyok, szüleim tavaly váltak el. Hétéves koromban fordult meg először a fejemben, hogy ezek az emberek bántják egymást (nem tettlegesen, csak szavakkal), és egész tinédzserkoromban borzasztóan éreztem magam a közelükben. Drukkoltam nekik, hogy váljanak el. A végére annyira rossz volt már, hogy inkább nem jártam haza...
Szal gyerekek miatt nem elválni szerintem bullshit és kifogás. Néha az a kisebbik rossz.
Köszönöm a válaszokat!
Elválni szerintem nem fognak,már csak azért sem,mert erre felénk egyáltalán nem szokás (sajnos vagy nem sajnos) és egyébként jó itthon a családi hangulat,nem veszekednek a szüleim. (Az,hogy mi megy a háttérben már más téma)
DNS vizsgálatra úgy érzem,hogy nincs szükség,igaz,nektek nem tudom bizonyitani,de mindhároman nagyon hasonlitunk apukánkra :)
A válaszaitok arra világitottak rá,hogy jobb lenne,ha ezt a dolgot jó mélyre eldugnám és próbálnék nem tudomást szerezni róla,és inkább a hamarosan önálló életemre fektetni az energiát,hogy legalább az normális legyen! :) És igy is fogok tenni :)
Köszönöm a válaszokat! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!