Hogyan lehet hivatalosan kitenni a saját nagykorú gyermekemet a lakásomból?

Igen a család a mindened. Te vagy gépházban és elő állítod az energiát. Amit,ők marha rosszúl osztanak be.

Mivel eddig kb sose kellett rájuk szólnod ezért az kint van a konfortt zónádból.

Ahhoz, hogy másként Menjen a szekér más döntéseket is kell hoznod, hoznotok. Állj a sarkadra.

Pont ezert rohognek a kepedbe, mert tudjak hogy hiaba morogsz, igyis ugyis tovabbra is huzni fogod az igat helyettuk, eltartod oket, es nekik nem kell csinalniuk semmit.

Elarulom hogy a nagy miert nem tisztel: mert a feleseged se tisztel, egy palimadarnak, fejostehennek, dolgozogepnek nez. Baleknak, aki szepen kikaparja neki a gesztenyet. A gyerek meg a szulei viselkedesmintajat koveti, huszeves korara eljutott odaig, hogy jobban tetszik neki az ahogy az anyja el: talal egy marhat aki eltartja es neki nem kell csinalni semmit.

Emiatt meg csak nem is o a hibas, hanem elsosorban a feleseg, de masodsorban te is, hogy ezt igy turod husz eve.

Na...akkor utolsó erőtlen próbálkozásom a meggyőzésedre. A bíróság az anya jövedelmét nézi, nem a jövendőbeli élettársét, a szomszéd néniét, vagy a kis miskáét.

Te a csodára vársz holott két lehetőség van, vagy válsz és kirakod, vagy tovább csonálod így. Nem igaz, hogy nem látod....inkább nem akarod szerintem. Az a te lakásod kirakhatod, őt is meg a pici fiátis.

Te olyan megoldást keresel ami nem létezik, ha eddig ilyen volt, akkor ezután is ilyen lesz. Miért nem zavarod el a nejedet dolgozni? Nem akar? Jaaaa....mert hagyod, de akkor ez a te hibád. Mire vársz? Mert a kicsi gyereknek az nem rossz, hogy egy ilyen kirakat családban él? Ezek a látszat házasságok nevetségesek, és ha a lányod nem csecsemő akkor ezt ő is látja. El kell döntened, hogy mit akarsz, lehet nyafogni, meg a csodára várni, de akkor nem változik semmi. Én is képes vagyok egyedül nevelni a gyerekemet. Mindenki az, csak sokan el vannak kényelmesedve, és a saját boldogulásuk érdekében sem hajlandóak kilépni a komfort zónájukból. Állj már a sarkadra könyörgöm. A család a legfontossabb...melyik? Amelyik le se sz...rja a fejed, hanem egy fejős tehénnek néz? Ne nevettesd már ki magad. Ez csak egy illúzió, egy szó jelen esetben ami semmit sem takar az együttélésen kívül.

Kérdező, ne azt tanulja meg a kisebbik gyerek, hogy a család a másik ember kihasználásáról, lehúzásáról, a feszültségről és a boldogtalanságról szól! Ha még most kilépsz belőle, megtanulhatja, hogy lehet ellene tenni, hogy van esély normális életre.

Az asszony miatt ne aggódj, fog ő dolgozni, meg a lányod is, amint elváltatok. Családban volt ilyen válás, ott 7 évig nem tett a feleség egy szalmaszálat se keresztbe, mikor a férje otthagyta, pont az élősködés miatt. Azonnal lett munkája, eltartja magát azóta is. Előtte napokig csak fetrengett a kanapén azzal, hogy fáradt, hogy depressziós, hogy havi 90 ezerért ő nem fog korán kelni stb., amit csak el tudsz képzelni. Nem kell ezeket komolyan venni, ők is felnőtt emberek, nem halnak éhen nélküled.

Ne vedd el a kisebbik gyerektől az esélyt, hogy nyugodt mindennapjai lehessenek veled, hogy azt az anyagi forrást, amit felemészt a mihaszna feleséged és nagyobbik lányod, ő kaphassa a saját sorsa alakítására. Sőt, ha időben kilépsz, és az általuk eddig felélt pénzt félreteszed hónapról hónapra a továbbiakban, a nagyobbikat is segítheted később egy nagyobb összeggel, ha észhez tér és érdemes lesz rá.

És mindemellett magadtól se vedd el az esélyt, hogy találj egy olyan nőt, aki magadért szeret, nem a pénzedért. Ha a nagyobbik gyerek csak 20 éves, te is kb. 50-es évidben lehetsz, minden esélyed megvan még egy jobb életre, szerető párra.

Sajnálatos, hogy ide fajult a családi életed, de talán igaza van azoknak, akik azt mondják edd meg, amit főztél. Nem lett volna szabad huszonévig nézni, hogy mit csinál az "asszony" és erre nevelni a lányotokat is. No de már mindegy, ez van.

Elmesélem a családunk történetét. A testvérem jobb tanuló volt, mint én, jobb eredménnyel érettségizett, egyetemre ment. Nem ment neki, ellógta, véletlenül bukott ki másfél év után, hogy gyakorlatilag a kirúgás szélén áll. Azt gondolom így utólag, hogy nem volt elég nyitott személyiség az egyetemhez, nem tudott segítséget kérni, így elhavazódott és jobbnak látta feladni, mint küzdeni. Ennek ellenére nagyon jó agya van, nem hülye. 7 év lógás és semmittevés után sikerült rávenni, hogy elvégezzen egy 2 éves képzést, csak hogy még is legyen valami papírja. Addig is be volt iratkozva hébe-hóba egy fősulira, amíg állami támogatást kapott, utána nyilván nem.

Anyuék ugyanolyan tehetetlenek voltak mint te, azzal a különbséggel, hogy anyu nálunk felfogta, hogy baj van. Ennek ellenére persze ő is úgy gondolta, hogy a gyereke, nem teheti csak úgy utcára. Volt is ebből vitájuk apuval rengeteg.

Később fogalmam sincs mi történt, talán benőtt tesóm feje lágya. Megcsinálta a két éves sulit, 26 évesen elment egy számára szimpatikus állásinterjúra a fővárosba, felvették, maradt, albérletbe költözött és ismét elkezdte az egyetemet, mostmár önköltségesen. Teljesen független lett anyagilag és azt kell mondjam jobban keres, mint én valaha is fogok két diplomával. Régen nem tudtam mit mondani, amikor szóba jött a tesóm idiótasága, ma már kishúgként nagyon is büszkén mesélek róla, ha kérdezik mi a helyzet vele!!!

Én azt mondom, sosem kell elveszteni a reményt, nálunk végül pozitívan sültek el a dolgok. Nehéz úgy változásra bírni, ha van cinkos társa (az anyja), de még is csak a te véred, a te lányod. Ne pénzeld és ne húzd fel magad. A legszükségesebbeket kapja meg, semmi mást. Ha kell, akkor igenis anyuka elől is el lehet zárni a fizetésedet, ő is csak arra kapjon, amire muszáj.

Én elhiszem, hogy nehéz, de itt nincs jó megoldás. Az a baj, hogy olyan verzió nincs, amire vágysz. Nem lesztek egyszerre minta család és azt írod, vagy kiteszed a lányod, vagy elváltok, de itt nincs vagy... Ha nem teszed ki egy roncs leszel lelkileg, ha kiteszed, akkor a feleséged is megy azzal a lendülettel.

A kisebb lánykával foglalkozz nagyon sokat! Üljetek le tanulni, menjetek el közös programokra, játsszál vele, ha segít neked, akkor köszönd meg neki, beszéljetek a céljairól, hogy mi szeretne lenni az életben, mivel foglalkozna szívesen. Ösztönözd, motiváld tanulásra, vegye ki a részét már most a házimunkából stb. Mondhatni, amit elrontottál az idősebbnél, azt most próbáld helyrehozni nála. Ne durván, mert azt megsínyli a kapcsolatotok, de terelgesd a helyes út felé és biztosítsd róla, hogy rád mindig számíthat!