Másnak is ilyen a kapcsolata az apukájával?

Szerintem tegyél egy próbát. Ültesd le apukádat és mond el neki őszintén, milyen rossz hatással van rád az önbizalom romboló viselkedése, a káromkodása. Azt is mondd el neki, hogy elhiszed, tudod, hogy mindezt azért Teszi, mert szeretné, ha jobb lenne neked, de Te ezt nem így éled meg.

Két lehetőség van:

Magába száll, vagy lepereg róla és tovább pattog.

Mindkét esetben tudni fogod, hogyan tovább.

valószinüsitem, hogy Édesapádnál is komoly lelki problémák vannak(

csak a tehetetlen ember ordibál(

a gyereknek még ha 22 éves is, el lehet mondani ha rosszul csinál valamit, hogy csinálja jól, nem leüvölteni a fejét(

Édesapád dolgozik?

egyke vagy?

vajon Ő még semmit sem csinált rosszul? -tudom hülye akérdés, mertez a lealázó ordibálás is rossz-

Édesanyáddal sem jobb a kapcsolatod?

egy ismerősőm lányai vannak ilyen helyzetben.

imádják szó szerint az apjukat, borzalmas dolgokat éltek meg mellette kisgyerekkorukban. Ivott mint afene, állandó epilepsziás rohamokban volt naponta többször is!!(

a nagylány tán 24 a kicsi 17

nagylány egy diplomával,- nem tetszik neki, imád cukrászkodni ezért elvégzett dicséretettel egy cukrász sulit-

Édesapjának egy dicsérő szava ne volt, és még egy diplomát akar. leányzó most vegyésznek készül, a lelke romokban, kapcsolata szörnyü, Édesanyja is totál kikészült, apuka most kiiment külföldre vagy2 hónapja mégfizetést nem kapott. :-(

nem ment velük sehová, mert minek az, még nyaralni sem ment velük( de ők menjenek nugodtan, stb.

agyrém. (((((

lányai bujnak hozzá imádják, ő meg ilyentávolságtartó.

brrrr. borzalmas(

Én apám egy fokkal jobb azért, elég rendes is mert segít mindenben, de ha én elrontok valamit vagy úgy csinálok valamit ami neki nem tetszik akkor ő is elég hamar felkapja a vizet, meg engem is cseszegetett még másfél éve hogy miért nem dolgozok már, pedig én is hasonló helyzetben voltam mint te pályakezdőként sőt még pár hónap munka után se találtam melót magamnak mert akkor is csak fél évet dolgoztam mivel csak arra az időre kellettem, ameddig az illetőt helyettesíteni tudtam, utána meg nem tudtak nekem munkát adni bár ígérték hogy 2 hónapon belül adnak munkát egy másik munkakörbe amiből semmi sem lett és apám ezen is ki volt bukva meg alapból nem egyszerű még tapasztaltabb embernek sem állást találnia. A jelenlegi helyemen is kirúgták a raktárost mert rákentek valami balhét jogtalanul amiből per is lett és ő is fél évig nem talált munkát, pedig ő mindent vállalt volna még azt is hogy zöldségeket pakoljon a Tescoba de nem kapta meg az állást.

Persze visszatérve a kérdésedre én is hasonló cipőben vagyok ezzel én apám rendes nagyon, nincs vele problémám meg nem is érzem itthon feszültnek magam csak ha segíteni kell neki valamit vagy együtt állunk neki valaminek akkor érzek mindig görcsöt a gyomromban hogy mikor fog megint kitörni belöle a düh.

bocs,hogy részletekben irok, de lépten-nyomon időnként mindenem kitörlődik(

szóval a kisebbik lány is totál kivan, fiu kapcsolata nincs, ami voltazt iső hagyta abba, anorexiáslett,nagynehezen helyrejött, pszichológus stb,de mostmeg százszor roszabb a helyzet( most mégegyszer akkora mint vola,a hormonrendszere szétcsuszva,

középsulit abbahagyta, most estin csinálja( más városban(

ő is imádja az apját, őt sem veszi körül ölelő szeretet( mintha apuka szégyenlené, hogy szeresse vagy nem tudom(

szóval más is jár ilyen cipőbe.

nekem a szüleim elváltak migkicsi voltam.apám nemtörődött velem, az esküvőmre ishiábahivtam,az unokáiról semmitsetudott( öregségére korházba került meglátogattam gyerekekkel, elzavart(

másnap mondták a betegek, hogya felesége kivertea patáliát, mitkerestünk miott. apámmmal ordibáált(

agyrém(

kivánom hogy asaját családod majd szerető légkörben nőjjönfel)

kivánok ehhezNeked szerető társat, békét, egészséget)

azért nincs veszve minden)üdv.Edit