Miert csinalja ezt anya? 14/l

A leszokást nagyon hátráltatja a környezet hozzáállása, csúfolódása.

Nagyon sajnálom, hogy édesanyád nem fogad el olyannak, amilyen vagy. Mentségére felhozom, hogy a mai társadalmat a teljesítmény-kényszer hajtja, és ő szégyell téged. Nincs olyan rokonod, aki elfogad ilyennek, amilyen vagy?

Ez idegrendszeri probléma, és nem felvett szokás, tehát úgymond "leszokni" nem lehet róla.

Szükséges egy jó pszichológus, aki a kedves anyukádat is felvilágosítja, hogy ha így áll a te problémádhoz, akkor miatta nem fogsz soha kikavarodni belőle, mert mindannyiszor megaláz.

Őze Lajos színművész nagyon sokáig dadogott, de amikor játszani kezdett, akkor különféle gyakorlatokat végzett, önerőből, kemény, szívós akarattal szokott le róla. Szintúgy a fia, Őze Áron is örökölte, és ő is leszokott.

Van remény, csak meg kell találni a megfelelő terapeutát, és főleg a NEKED megfelelő módszert!

Elsősorban neked is elszántan, mindenkitől függetlenítve magadat, küzdened kell, erősítened az önbizalmadat.

Próbáld megkeresni, hogy milyen adottságaid vannak, miben vagy te ügyes, vagy ügyesebb, mint mások.

Tarts ki! :-)) SIKERÜLNI FOG!!!

A dadogas lehet lelki eredetu, kerd meg anyudat hogy vigyen pszichologushoz! Ott talan tudnak rajta segiteni, ha nem is teljesen megszuntetni, de enyhiteni rajta.

Anyukadnak meg inkabb segiteni kene nem baszogatni. Attol pont hogy rosszabb lesz. Kerdezd meg ezt a pszichologusos dolgot.

4-es vagyok.

Nem lehet tudni, hogy milyen trauma érhetett téged, ami miatt kialakult nálad a dadogás.

Ráadásul az, hogy nem találsz megértésre éppen az édesanyádnál, elmélyíti ezt.

https://www.youtube.com/watch?v=JPsb9V_kfgU

[link]

[link]

4-es vagyok:

Őze Lajos színművész beszél gyermekkori dadogásáról. :-)

https://www.youtube.com/watch?v=5K0WYd2PL8Q

Szereted-e a verseket? Tanuld meg, ami a legmélyebben megérinti a lelkedet, és mondd fel magadnak minél többször, amikor egyedül vag.y

Énekelj, mindent, ami érzelmileg hozzád a legközelebb áll.:-) Próbálj meg mindent!

Sikerülni fog! :-) Ne add fel! Ez egy gátlás, amit fel fogsz tudni szabadítani!

Ezt tanáltam:

Dadogás: félelem a bennem felgyülemlett érzelmektől, az állatiastól, ösztönszerűtől, a testiségtől; kontroll utáni vágy; meg kell tanulnunk vállalni önmagunkat.

Normális körülmények között az emberi beszéd „folyékony”. A gondolatokat összefüggően és akadálytalanul fejezi ki. A dadogó ember azonban „szakadozottá teszi” a beszédet, „feldarabolja” mondatait és szavait, mintha felismerhetetlenné akarná változtatni őket, mintha előbb ellenőriznie kellene, mit szabad az elmondottakból hallgatóságának megértenie, mely szavai juthatnak egyáltalán nyilvánossághoz.

Egyeseknek az a benyomása, hogy a dadogó merő félénkségből vagy a konstruktív erő hiányából fakadóan egyszerűen „képtelen egy értelmes mondatot összehozni”. A helyzet valószínűleg éppen fordítva igaz: a dadogó ember a fortyogó üsthöz hasonlatos, melynek fedőjét szorosan lezárva kell tartani, nehogy minden kifusson belőle.

A dadogó ember erős belső késztetést érez a beszédre, ugyanakkor nagyon szeretné, ha az általa elmondottakból sok minden kimondatlan maradna. Alaposan megszűri és ellenőrzi szavait, mivel fél felgyűlt érzéseitől és indulataitól, melyek a beszéd során igyekeznek felszínre törni. Fél az ellenőrizhetetlentől, a tudattalantól, önnön homályos foltjaitól, összetorlódott agresszióitól és szexuális ösztöneitől. Röviden, tudattalanul irtózik minden animálistól, testitől és ösztönszerűtől. Kísértésbe esik, hogy minden ilyen területet súroló megnyilvánulását „visszanyelje”, megfékezze és felismerhetetlenné tegye.

A betegnek meg kell tanulnia elfogadni önmagát, gyarlóságait, agresszív indulatait és testiségét, szabadon ki kell nyilvánítania érzelmeit. Egy terápiás csoport közegében lehetősége nyílik arra, hogy önmagát és tulajdon érzéseit feltárja, szabadon engedje és elfogadja. Másképp megfogalmazva: meg kell tanulnia vállalni önmagát!

A könyv címe: Mit árul el a betegséged. Ingyen letölthető, 150 oldalas.