Szerintetek milyen/mitől szigorú a szülő?

Szerintem a szigorú szülő jó szülő. Ami nem azt jelenti, hogy túl szigorú és teljesen érzékelten a gyerek felvetéseire, igényeire.

De kellenek szabályok, amiket következetesen be kell tartani, természetesen nemcsak a gyereknek, hanem az egész családnak.

Én saját szüleimet nagyon jó szülőknek tartom, kellően szigorúak voltak, nem korlátoztak mindenben, de meg voltak a keretek, amik között mozoghattam. De közben nem voltak ridegek, túl szigorúak, a követlen viszony a mai napig meg van, mindig mindent megbeszélhettem velük.

Ezért nem volt szükség "ügyeskedésre", hazugságokra, átverésre.

Természetesen azért én sem voltam (vagyok) szent. Hoztam rossz döntéseket, de vállaltam a felelősséget és a büntetést, ami mondjuk soha nem volt valami elviselhetetlen dolog.

Pl. már középiskolás koromban elmehettem bulizni barátokkal. Csak meg kellett mondanom, hogy hova, kivel megyek és hányra megyek haza. Én mondhattam meg, hogy hányra fogok haza menni. Ennek ellenére egyszer később értem haza. Nyilván eléggé aggódtak értem. Következményeként utána egy ideig nem mehettem bulizni. Teljesen igazuk volt, én bele tudtam magam élni abba, hogy mennyire aggódhattak.

Szerintem a szigorú szülő az, aki előre eltervezi hogy hogyan fogja nevelni a gyerekét, és nem hajlandó változtatni rajta akkor sem, ha a gyereknek másféle nevelési módszer lenne az eredményes.

Apósom szavait idézem akinek 4 gyereke van és mindegyik totál másmilyen személyiség: "Nem lehet két gyereket ugyanúgy nevelni. Amit egyszer megmondasz azt az egyik gyerek megcsinálja, a másik meg szarik rá."

Tehát szerintem az a szigorú szülő, aki képtelen idomulni a gyereke jelleméhez, és nem is hallgatja meg a gyerek véleményét.

Szerintem sokféle szigorúság van, és ezek között van jó is, rossz is. Az a nehéz, hogy a szülő könnyen tévesztheti össze a saját kényelmét szolgáló, valójában a gyereket szükségtelenül korlátozó rendszabályokat a helyes szigorral. Nem gondolja át elég alaposan, hogy milyen szabályok fontosak, és mik azok, amik nem.

A másik hiba az lehet, hogy szintén a szigor álarca mögé bújva a szülő a saját vágyott, de be nem teljesült életpályáját próbálja a gyermekével megvalósíttatni. Például nagyon szigorú bizonyos tantárgyak eredményével kapcsolatban, mondván, hogy azok a legfontosabbak - holott csak az általa kiszemelt, vágyott szakma szempontjából fontosak.

Ugyanakkor az is egyfajta szigor, ha valaki tényleg életbevágóan fontos szabályokat tartat be a gyermekeivel következetesen. Például, hogy nem nyúlhat egyedül a tűzhelyhez, amíg kicsi, ne nyúljon a konnektorba, ne fusson ki az úttestre, előre mehet a kismotorral, de a kereszteződésben meg kell várni anyát/apát stb. Itt helyes és szükséges a szigor, az egyértelmű utasítás és következetesség.

De azért itt is célt lehet téveszteni. Egy lusta, nemtörődöm szülő esetleg nem figyeli eléggé a gyerekét, és csak akkor szól rá, ha megtörtént a baj - de akkor már nagyon csúnyán, súlyos büntetést kiszabva. Holott hamarabb kellett volna közbeavatkoznia, csak nem figyelt.

Kétféle értelmezése van. Az egyik a következetesség, ami jó.

A - szerintem helytelen - értelmezése a tekintélyelvűség, erőből nevelés.

Mi nem vallunk konzervatív nézeteket, pl. semmi bajunk a melegekkel, de minket szigorúnak tartanak a gyerekeink. Mégpedig azért, mert az van, amit megbeszélünk. Ha én azt mondom, hogy nem mehet el csak este 8-ig barátnőjéhez, apa nem fogja azt mondani fél óra rinyálás után, hogy "na jó, ott alhatsz".

Nem verjük a gyerekeket, de mindennek megvan a következménye, amit a szituációhoz igazítunk, nem intézzük el annyival, hogy még csak egy gyerek. Pl. mikor a nagyobb óvodás volt, hazahozott egy játékot, ami nem az övé. Kérdeztem tőle, hogy az honnan van, közölte, hogy találta. Mondtam, hogy jó, akkor holnap bevisszük az oviba, hátha az óvónő tudja, hogy kié. Feszengett, aztán elmondta, hogy az óvodáé. Mondtam, hogy jó, akkor holnap reggel visszaadjuk az óvónéninek. A gyerekem elmondása szerint élete egyik legkínosabb története, amikor vissza kellett adnia az óvónőnek azt a játékot.