Miért csak egy számlaszám vagyok neki? Ez nem fog változni már?

A szüleim 3 éves koromban váltak el. Eleinte apával ugyanolyan volt a kapcsolatom, rengeteget voltam vele, saját szobám volt a lakásában, mindenhová vitt magával.

10 éves koromban megszületett a féltestvérem és azóta én nem létezem számára. Az új házukban 5 hálószoba van, de én nem kaphattam saját szobát. 3-szor voltam náluk az évek alatt. A Karácsonyokat mindig mamáéknál töltöm, mikor apáékkal kellene.

Az esküvőjükre "elfelejtettek" meghívni, pedig további 270 ember eszükbe jutott. Azt se mondták el, hogy lesz még egy féltestvérem.

Az összes kapcsolatom vele annyi, hogy egy számlára minden hónapban utal egy elég nagy összeget és ha esetleg az nem lenne elég, írok neki egy sms-t (a telefont sosem veszi fel nekem).

Tudom, hogy az élettársa utál, ez ő meg is mondta mamának (apa szülei, testvérei mellettem állnak, velük napi kapcsolatban vagyok). De oké, hogy ő utál, én sem szívesen vagyok vele egy légtérben. Viszont nem értem, hogy ezért apának miért kell úgy tennie, mintha én nem léteznék.

Most is itt volt a 17. születésnapom és személyesen nem tudott felköszönteni, hanem mamánál hagyta a virágot és az ajándékomat, ami egy utazás volt. Kérdeztem mamától, hogy akkor most apa jön-e el velem, de mondta, hogy szerinte inkább az egyik barátnőmet, vagy a barátomat kellene elhívnom, mert tudom, hogy apáéknál milyen a helyzet velem kapcsolatban.

És ez engem zavar... Mert 2-3 havonta találkozunk mamáéknál és akkor látom, hogy a másik 2 gyerekét hogy szereti, hozzám meg nem is szól, mintha egy idegen lennék.