16 évesen van jogom arról dönteni, hogy melyik szülőmhöz akarok kerülni?

ma 02:43

Én nem tudom mióta van ilyen törvény, de azt tudom, hogy még a 90-es évek elején amikor a szüleim váltak, engem és a nővéremet megkérdeztek, hogy melyik szülőnél szeretnénk élni. Én 15 a nővérem 16 éves volt akkor. Egyedül a 7 éves húgomat nem kérdezték,de a bírónő (ő beszélt velünk külön szülők nélkül) mondta, hogy a testvéreket nem választják szét hacsak nem ők akarják. Mivel a nővéremmel együtt mindketten apuhoz akartunk menni, így a kishúgom is apunál maradt.

A 10-esnél van a pont. Amennyiben a szülők erről már megállapodtak, a gyerek ilyen irányú kérése - hiába múlt el 14 éves - csak akkor számítana, ha a szülők is hajlandóak lennének ezt figyelembe venni.

Kérdező, a Te apukád egyelőre albérletbe megy, még talán maga sem tudja, hogyan tovább, mit fog kezdeni az új helyzettel, pl az se tudható, tudna-e akkora albérletet kivenni, ahol neked is lenne külön szobád. Elképzelhető, hogy azért döntöttek így a szüleid, hogy anyukáddal maradj a megszokott környezetedben, mert ez még mindig kevesebb változást, kevesebb bizonytalanságot hoz számodra, mintha apukádhoz költöznél a bizonytalanságba. Apukádnak is lehet rövidesen új párja, akkor kb ugyanez a helyzeted lenne, csak még a környezeted is bizonytalan lenne.

#12, a kérdésben az áll, hogy az ANYJA nem akarja figyelembe venni, nem az, hog a szülei döntöttek így vagy úgy...

Kérdező, először tisztázd apukáddal, hogy vállalná-e a dolgot, ha igen, akkor ragaszkodj a a bíróság általi személyes meghallgatáshoz - a törvény jogot ad rá neked.

Először is: Apukád szeretné hogy vele élj? El tudna tartani? Ez nagyon fontos.

Másodszor: Meg tudlak érteni, nem mindenki könnyen alkalmazkodó típus. Persze élje csak anyukád az életét, na de ilyen gyors ütemben változtatni...

Harmadszor: Konkrétan MIÉRT akarsz apukáddal élni? Hirtelen felindulásból ne dönts.

Minket sem hallgattak meg, igaz, én 7 voltam, az öcsém pedig 5, így szóba sem jött. :) Na de a mi szüleink olyan undorító, mocskos módon váltak hogy szégyellhetik magukat. Tudom, mert mindegyik tömte a fejünket a hülyeségekkel, de pár éve a padláson megtaláltam pár válási papírt. Hogy miket össze nem hazudoztak... A nagy részére emlékeztem is, mert mesélték. :D Persze meg is van róluk a véleményem. Örök nyom maradt az a sok cirkusz, amit átéltem. Mindegyik a másik ellen uszított, mi meg nem tudtunk kettészakadni. Jó lenne ilyenkor minden gyereket meghallgatni, hogy legalább az elkerülhető legyen, hogy úgy sérüljenek, mint mondjuk mi. Én szomorúnak tartom, hogy 14 év alatt nem nézik meg a gyerekeket. Sok idióta szülőpáros meg otthon lelki roncsot csinál belőle, miközben a bíróságon a másikat mocskolja.