Tanácsadásra lenne szükségem. Anyukám mostanában rám szált azzal a gondolattal, hogy ideje stílust, és viselkedés formát váltanom mivel túlzottan fiús vagyok. Mit tegyek változtassam meg magam azért, hogy boldog legyen?

Mindenki nyugodjon le a p****ba, élj úgy, ahogy neked jó.

Senkinek ne számítson már a véleménye, egy életed van és csak saját magadnak kell megfelelned.

"Már 15 éves elmúltam szóval nem tudom fogok e még változni valaha."

Dehogynem... :)

Ha anyád boldogsága (vagyis inkább korlátolt hülye elképzeléseinek való megfelelés) fontosabb, mint a saját boldogságod, identitásod akkor meg is érdemled.

Túl fiús vagy túl lányos...annyira önkényes dolgok ezek.

Anyádnak mondd meg, hogy te ilyen vagy, neked ez a stílusod, lehet, hogy később magától megváltozik, de egyelőre nem tudsz és nem is akarsz mit csinálni vele, mert így érzed jól magad és stílust nem úgy váltunk, mint egy bugyit. Mondd meg neki, hogy ez még lehet valahol jobb, mintha már azzal kéne foglalkoznia, hogy örömlánynak sminkeled magad és mindenkivel dugni akarsz, mint a többi 15 éves, aki felnőtt nőset játszik.

Viszont mondd meg neki, hogy arra hajlandó vagy, hogy a verekedésről, meg az ordenáréságról leszoksz, mert az nem fiús dolog, hanem ostoba. Esetleg járj el valami küzdősportra, hogy ott levezesd az energiáidat, de a civil életben erről a "hamar eljár a kezemről" szokj le, ne legyél már olyan, mint valami szakadt, primkó, telepi nyominger.

Szia!

Én is ilyen vótam'! :-) De jó kis idők voltak azok... Mondjuk ez a viselkedés nálam részben frusztrációból eredt, Te ne tudd meg, én milyen szégyellős voltam amúgy, nem tudtam magam elfogadni lánynak, emléxem, mondogattam is, hogy kár, hogy nem fiúnak születtem. Aztán ez a dolog úgy gimi táján kezdett megváltozni (nem a pasizás miatt, csak valahogy megváltoztam), aztán nem azt mondom, hogy plázacica bombanő lett belőlem, mert abszolút nem, hiszen még mindig nem öltözködöm valami nőiesen, szoknyát még senki nem látott rajtam, de már nem verexem, és nem is trágárkodom. Magyarul, valamennyi nőies érték azért ragadt rám, aminek örülök. Kiegyensúlyozottabb vagyok egy kicsit. Szóval ne sürgest a dolgokat, úgysem lehet. Ez vagy jön magától, vagy nem. Én a helyedben megfelelni nem akarnék, de a tanácsokat érdemes meghallgatni. És gondolkodj el, mi az oka a Te fiús viselkedésednek! (Mint nekem a frusztráltság.) Amúgy a huszas éveimben járok. :-)