Mennyire általános jelenség ez? Unokázás?

Ha még dolgoznak, akkor megértem, hogy nem jelentkeznek, hogy menjenek érte az oviba meg hogy náluk aludjon.

Persze, ha amikor együtt vannak, akkor sem foglalkoznak annyira vele, az furcsa.

Nálunk dolgoznak a nagyik, de így is sokszor kérik, hogy legyen náluk, aludjon náluk. Én örülök neki, mert ott is teljesen otthon érzi magát, mivel rendszeresen van ott is. De nálunk egyébként is összetartó nagyon a család, mi is sokat voltunk nagyiknál vagy ők jöttek hozzánk. Szóval nálunk sokat találkoznak a családtagok.

Egyetlen egy nagyszülő van, édesapám. Bármikor kérem bármire a gyerekkel kapcsolatban megteszi. Én nagyon hálás vagyok neki ezért.

Magától nem viszi, de én elégedett vagyok így is a helyzetemmel.

Ha folyton unokázni akarnának, így a ti gyerekekkel töltött időtöket rabolnák, akkor meg az lenne a baj, nem?

Ha az anyósod folyton beállítana hozzátok hívatlanul, hogy márpedig ő jött unokázni... biztos, hogy minden alkalommal kitörő örömmel fogadnád?

Azért azt is meg kellene gondolni azoknak, akik hiányolják az unokázást, hogy a nagyszülök a saját tapasztalatuk alapján kezelnék az unokát, de a legtöbb mai szülö ezt nem tudja elfogadni, hanem "modern" elvek szerint akarja tartani.

A nagyszülönek igen nagy stressz teljesen máshogy foglalkozni egy gyerekkel, mint ami nekik természetes, és emellett még a legtöbb mai divatot értelmetlennek is tartják.

(Ahogy az is, ami most MO-on a gyerekeknél a "normális", az Nyugaton sok 1(10-20) évvel ezelött volt szokás, de idöközben ott már rájöttek, hogy a legtöbb csak ártalmas a gyereknek)

Egy kisgyerek eleve megterhelö, mert a legtöbb nagyszülönek túl élénk, de ha még rászólni sem lehet, mert attól "sérül a lelkivilága", akkor végképp nem tudnak vele boldogulni. Akkor már jobban járnak, ha nem viszik el a gyereket és nincs probléma a szülökkel.