Miért zavarja, hogy én már másként élek?!

Idegesítő, de nem tehetsz ellene semmit. Gondolom ő is szegény családban nőtt fel. Valószínűleg azért viselkedik így, mert tényleg így gondolja. Vagy legalább is azt hiszi, hogy tényleg így gondolja. A szegényekben mindig is ott volt és ott is lesz az irigység a gazdagabbak iránt. De az irigység méreg, mindenki a saját nyugalmára törekszik, így egyszerűbb ha elhitetik magukkal, hogy ők is boldogok. Meg ugye van az amikor már átfordul az egész és fennhangon hirdetik, hogy a szegények sokkal boldogabbak a gazdagoknál.

Anyukád véleménye nem fog megváltozni, sőt minél többet látja, hogy mennyivel jobban éltek nála, csak egyre rosszabb lesz. Az egyetlen amit tehetsz, hogy ha néha ott van nálatok akkor szépen mosolyogva meghallgatod, kedvesen megköszönöd, hogy gondolt a gyerekeidre.

A fölösleges cuccokat el lehet süllyeszteni a szekrény aljába, aztán fél év múlva lomtalanításkor kidobni. De a szülőkkel a jó kapcsolatot azért nem szabad eldobni, ha csak nincs valami súlyos ok rá. Próbáld úgy irányítani a beszélgetéseiteket, hogy ő magáról meséljen, ne a te életed legyen folyton terítéken.

Téged is megértelek, hogy próbálod lenyűgözni, pl a drága étteremmel, szeretnéd, hogy büszke legyen arra amit elértél, de lehet jobban örülne, ha pl ketten együtt főznétek valamit. Így nem érezné azt, hogy felvágóskodásból csinálod. Arra is próbálj ügyelni, hogy ne éreztesd vele, hogy kevesebbnek tartod magadnál.

Most így ezek jutottak eszembe.

De igen, az méregdrága.

Mi is megtehetjük, mert a párom külföldön dolgozik. Mégsem költenék ennyit.

A gyereknek is kínait veszek sokszor. Kivéve amikor nem. Mert nő mint a gomba és nem érdemes drága dolgot venni, amit csak 3x-4x vesz fel, aztán már kicsi is.

És a lányod most több attól a kislánytól aki te voltál? Hogy most drága ruhákban járatod, te pedig turis ruhákban nőttél fel? Tényleg van arany középút. Anyukád azt látja, hogy szórod a pénzt, és félt, hogy átesel a ló túloldalára - hacsak nem estél máris át..

Mi is megtehetnénk bőven, hogy 20-50 ezerért vegyek csizmát, táskát.. stb.. de mégsem teszem. Valmiért az eszem azt súgja, jobb ha elrakom azt a pénzt.. Én speciel ráadom a kislányomra a kínai kabátot és cipőt is... ugyanolyan édes és aranyos benne, mintha a legdrágább ruhákban járatnám.. És ezzel egyáltalán nem megbántani akarlak, csak próbáltam rávilágítani, hogy Édesanyád mitől félt...