Mit tudnék tenni, ha a szüleim ilyenek?

20 éves lány vagyok. A szüleimmel élek. Sajnos szüleim idősek (58-60 évesek) és ez okból sok vita is van köztünk. Van egy testvérem aki 33 éves és egy sógornőm aki 30 éves. Velük, nagyon jó a kapcsolatom, mindent meg tudok beszélni velük, mindenben megértenek, nem úgy mint a szüleim. Van egy barátom lassacskán 3 éve. Egy nagyon rendes fiú, jó családban nőtt fel. A szüleim ismerik, de nem szeretik annyira, csak elfogadják.. A barátom Németországban dolgozik egy éve.. Mivel nyár elején ment ki, szerettem volna ott lenni mellette, szüleimmel nagyon sokat vitáztunk, hogy engedjenek ki, aztán nagyon nehezen megengedték, hogy két hétre kimenjek vele (nem kellett se sulizzak, se dolgozzak ebben az időszakban, még is csak 2 hetet engedtek - ó akkor még csak 19 éves voltam, egyrészt meg is értettem). Három hétről szó sem lehetett. Eljött az idei nyár is. Augusztusban szintén csak két hétre engedtek ki, annál többről szó sem lehetett (idén már 20 éves voltam). Nagyon jó volt ott kint. Nagyon boldog voltam, hogy nem voltak a szüleim mellettem, de azért minden egyes nap kellett velük beszéljünk skype-on.. Persze voltunk együtt a barátommal, de védekeztünk.. A menstruációm késett másfél hetet, de csináltunk két tesztet és negatív lett, azt utolsó előtti nap megjött. Amikor megérkeztem a szüleim elkezdtek faggatni, hogy védekeztünk-e, nem-e vagyok terhes, és látszott rajtuk, hogy nem örültek, hogy én kint voltam, és állandó jelleggel duzzogtak. Am sem beszélek valami sokat velük, mert egyszerűen nincs kivel... Mindig felmérgelődnek és ezzel engem is mérgesítenek, s akkor jön, hogy sírjak.. Soha semmit nem tudok csinálni.. Buliba is kéthavonta ha el tudok menni, de akkor is úgy, hogy éjjel 1re itthon kell legyek.. Szerintem ez már nagyon gáz.. Alig indul el a buli és én már le kell lépjek.. Szüleim tudják, hogy nem cigizek és nem fogyasztók alkoholt, de akkor is alig akarnak elengedni... A legnagyobb problémám, az az amiben jelenleg vagyok.. Két hete késik a havim.. Anyukám az első hétben olyan ideges volt és olyan mérges volt, hogy biztos, hogy terhes vagyok, hogy vett egy tesztet és előtte kellett a tesztet megcsináljam. Negatív lett. Ez a harmadik teszt ami negatív (ilyenkor már gondolom kiadná, ha terhes lennék). Arra a hétre le is nyugodtak a kedélyek... Azóta is anyum minden nap megkérdezni, hogy na megjött? Megjött? Én meg csak mondom, hogy nem, még nem, de mondtam és hangsúlyoztam neki, hogy 2x is fel voltam fázva ebben a hónapba, és amúgy is a menstruációm nem pontos, ingadózik.. A tegnap pedig "kiborult a bili" anyukám megint elkezdte, hogy terhes vagyok, s el akar vinni a nőgyógyászhoz.. De nem ahhoz a nőgyógyászhoz, akihez, ő jár, mert ha terhes vagyok, akkor szégyenle oda visszamenni.. Annyira kellemetlen volt, hogy ezt felhozta.. Olyan rosszul esett, de ő nem vette figyelembe. És akkor jött, hogy ő ahol dolgozik mindenkitől hallja, hogy minden nő a lányával milyen jó viszonyba van, s mi miért nem vagyunk ilyen viszonyba? És akkor én elkezdtem sírni.. Most csodálkozik? Hogy ilyenekkel vádol? És ilyennek tesz ki engem? És akkor még akarja, hogy mindent mondjak el neki? 38 év van közöttünk, sosem állt az én felemre, mindig is ellenem volt.. nagyon nehezen tudtam őt meggyőzni, hogy legalább valaki álljon mellettem is egyes helyzetekbe. Sajnos hiába mondom neki, hogy nyugodjon meg, hogy nincs semmi baj, de ő mind jön, hogy olyan ideges, hogy agyvérzést kap egy nap és hogy inkább mondjam meg az igazat, ha terhes vagyok, de hazudjak, mert ha a nőgyógyász fogja megmondani, akkor ott esik össze a szégyentől. És az a baj, hogy ez a betegséges dolog, nem először fordul elő. Amikor elakarok menni valahova egy két napra, akkor azzal jönnek, hogy "na jó, itt hagysz, majd mire visszajössz, találkozunk a kórházba, mert ezt s ezt kaptam idegességemben". Az a baj, hogy jóformán még a barátnőimmel sem mehetek ki több időre.. Maximum két órát adnak, s aztán haza kell jöjjek. Kértem már a testvérem segítségét és nekik is ezt mind elmondtam, de nem hallgatnak a szüleim rájuk. S akkor csodálkoznak, hogy miért laptopozok és tv-zek egész nap, meg hogy miért van állandóan az ajtóm becsukva (egyszerűen azért, mert olyan hagosan hallgatják ők a Tv-t, vagy olyan hangosan beszélgetnek, hogy az zavaró, nem tudok se tanulni nyugodtan, se Tv-zni, de ők nem értik meg sajnos). Kérlek segítsetek, hogy mit tudnék tenni ezzel kapcsolatba? Mert semmi ötletem sincs? Köszönöm előre is és, bocsi, hogy ilyen sokat írtam. :)