Csúnyát mondtam az öt éves kisfiamnak. Mit tehetnék?

Egyetértek az utolsóval. Egy ekkora gyerek réges-régen megbocsátaná az ilyesmit (ami mellesleg bárkivel előfordulhat) ha apuka nem adná alá a lovat.

Ha ötévesen a gyerek ilyen Isten a családban aki jogosan haragudhat napszámra anyára mert az egyszer hibázott az nagyon nagy gond. Jó úton haladtok egy akaratos zsarnok felneveléséhez. Bocsánatot kértél és ennyi, nem kellene ezt ennyire túljátszani.

a gyereknek azt kellene feltüntetni, hogy megbízhat a szüleiben és azok döntéseiben, ők az egyetemes istenszobrok vagy mik.

azzal, ha egy szülő bizonytalan önmagában, téved, stb ezt nemigen kellene felfújni, mert ettől fog sérülni. bizonytalan lesz esetleg elnyomhatóvá válik a későbbiekben.

egy 5 évesre pláne soha ne tegyünk felelősséget. jelenleg anya-apa kereszttüzében áll.

anya az elnyomott, apának igaza van, anya meghunyászkodik.anya a gyerek előtt is csak a szőnyeg alatt kúszik.

holott az anya volt a minden.

nem szabad felnőttként kezelni egy 5 évest, teljesen összezavarjátok.

de történnek ennél nagyobb bajok is. fátylat rá.

pláne nem súlyt tenni a kicsire, hogy szolgáltasson igazságot anya-apa között, holott mindekttejük az élete.

kezeljétek 5 évesként.

Röhejes hogy te ordibálsz szerencsétlen gyerekeiddel és sokan kihozzák hogy a párod a hibás...

Szánalmasnak találom az ilyen nőket mint te, anyám ugyanilyen volt. Azért mert ő ideges volt feljogosítva érezte magát hogy mindenkivel ordibáljon. Aztán meg jött sírva ríva hogy jajj ne haragudj, nem úgy gondoltam, tudod hogy szeretlek... de tudod kit érdekel ez már amikor belemásznak az ember lelkébe...? Az 5 éves gyereked nem hülye már és nem tudom mit mondhattál neki de gondolom elég undorító ha nem mered ide leírni, szóval valószínűleg őt is jól megbántottad.

Húzzál el pszichológushoz aki rendbe teszi a lelkedet, mert igenis nem normális hogy te úgy vezeted le a feszültséged hogy azokkal vagy szemét akiket elvileg szeretsz. Így tönkreteszed a családi életeteket és egy idő után apukának se, majd később a gyerkőcöknek se lesz kedvük haza menni.

Nem bőgni kell hogy mit tettél, hanem rájönni mi bajod és megoldani.

Anyám ugyanilyen volt mint te, ideges, folyton feszült, egyfolytában üvöltözött velem. Sokszor rászólt apa amiatt, hogy nem a gyerek előtt kellene így viselkedni. Ez kb 20 évvel ezelőtt volt, tudod mire emlékszem?

Nem a bocsánatkérésekre, nem apa figyelmeztető szavaira anyával szemben, hanem anyám összes sértésére, amit gyerekkoromban kaptam tőle. Nekem is volt olyan, hogy napokig sírtam, nem álltam szóba anyával, egy csöppet sem segítettek utána közös programok, meg a "sajnálom-csomagok", ahogy anya ajándékait hívtam.

Szerintem is kezeltesd ki magad, attól mert folyton feszült vagy, nem kéne a családodon kiadnod a dühödet. Persze mindenki hibázhat, de a kérdésedből azt szűrtem le, hogy már egy ideje tart ez a probléma, ami viszont abszolút nem megengedhető, ha kisgyerek is van a családban.