Volt már valakinek olyan, hogy 25 évesen tudta meg, hogy az apja nem az apja? Milyen érzés az vagy hogyan lehet az ilyen embernek segíteni?

Én 22 évesen tudtam meg. Igazából csak az elején érdekelt a dolog, de nem túlzottan. Inkább apámmal (aki felnevelt) beszéltem, arról, hogy miért is vállalt. A spermadonor (ha ennyi évig nem keresett nem tekintek rá másként) nem érdekel.

Segíteni ilyenkor nem nagyon lehet az emberen, csak időt hagyni neki a feldolgozáshoz.

Én 21 évesen tudtam meg, hogy apám lehet mégsem az apám. Anyám mindent tagad, apám állítja, hogy anyám végig csalta akkoriban, ezért nem tőle vagyok. Fogalmam sincs, mi az igazság, főleg, hogy még hasonlítok is apámra (aki felnevelt), de ha elég pénzem lesz, pár éven belül megcsináltatom a DNS tesztet titokban.

Mindenesetre tudom, milyen ez az érzés. Főleg, hogy az embernek ilyen az anyja és hogy képesek voltak mindketten hazudni nekem ennyi időn keresztül,és hogy anyám még a képembe vigyorogva képes tagadni apám állításait. Szörnyű.