Jogosan haragszom anyámra, mert nem figyelt a kinézetemre?

Anyámat sosem érdekelte, hogy én, vagy a húgaim hogy nézünk ki. Nekem soha életemben nem volt hosszú hajam, pedig mindennél jobban akartam. De nem, mert anyám óvodától kezdve második osztályig szinte már tüsire vágatta, pedig nem is ment az arcformámhoz, a homlokomba pedig egy böhöm vastag tincset fésült. Emlékszem, elsős koromban gyakran megkérdezték, fiú vagyok-e vagy lány. Az oszálytársnőim közül mindenkinek szép, tökéletesen hosszú haja volt, csak én néztem ki fúnak. Panaszkodtam anyának, de ő sosem vett komolyan, az önbecsülésem pedig a béka segge alatt volt. Harmadikban aztán "megvilágosodtam", és elkezdtem növeszteni a hajam. Most a vállamig ér, de közel sem olyan szép, mint a többi lányé. A szívem mélyén sosem bocsátottam meg anyámnak, amiért elrondított, és szomorúan látom, hogy most ezt teszi a húgaimmal is.

13/l