Miért nem tudnak megérteni engem, hogy munkahelyügyileg semmit nem szeretnék változtatni?
29 éves vagyok, hegesztő szakmunkás állást töltök be napi 12-14 órában. A középiskolai éveim alatt volt szerencsém több bizonyítványt, képesítést is szerezni, kétféle informatikus, négyféle gépész (épület-, agyagmozgató- stb.) és kétféle hegesztői végzettséggel rendelkezem, emellett nagyon érdekel az informatika, programozás, tervezés, rajzolás hobbi szinten.
De egyszerű hegesztőként dolgozok évek óta. Eleinte úgy volt, hogy középiskola után átmeneti munkahely lesz a mostani, de aztán megszoktam és már egyáltalán nem tudnám magam elképzelni más szakmában és legfőképpen magasabb pozícióban. Elviekben meglenne hozzá a tudásom, de nem fogok teperni, meghunyászkodni, senkinek sem akarom a talpát vagy a fenekét fényesre nyalni pár tízezer forint pluszért. Én ezt megalázónak tartom.
Korábban azon voltam, hogy hátha a cégen belül feljebb tudok kapaszkodni a ranglétrán, de akkoriban nem láttak bennem lehetőséget, most meg már nem érdekel. Többször szóltak már a kollégáim, hogy az üzemben, ahol dolgozok, az itt zajló folyamatokat kristálytisztán átlátom, és a képesítésem szerint is lenne esélyem az üzemben egy amolyan "kisfőnöki" pozícióra, és legalább megkérdezhetném a főnökeimet, hogy látnak-e bennem valamit erre a pozícióra.
Nem tud érdekelni, mert valójában egyáltalán nem vagyok tisztában a képességeimmel, és nekem nem hiányzik, hogy napi szinten szívják a véremet.
Ami otthon zajlik, az meg felér egy külön misével. Lassan évek óta, megrögzötten, minden áldott nap azzal cseszegetnek otthon, hogy miért nem hagyom ott ezt a munkahelyemet, és miért nem keresek egy normális, irodai, vagy legalábbis kevésbé koszos munkahelyet? Mindig megkapom, hogy a sok képesítésemet, bizonyítványomat ki se használom, és nekem nem ez van megírva, hogy 40-50 éven keresztül egy asztal fölött kelljen roskadjak és húzogatnom kelljen a varratokat. Nap mint nap látják, hogy eléggé koszosan megyek haza, és szerintük ez nem nekem lenne való. A szüleim sokkal többet látnak bennem.
De most őszintén! Eléggé érdekel az informatika, de ezzel mit kezdjek? Hol tudom hasznosítani? Gyakorlatilag semmi informatikai referenciám nincs, és így eleve esélytelen lenne bárhol is. Tanuljam meg valamelyik komolyabb szoftver (AutoCAD, Adobe termékek stb.) használatát? Az megint évekbe kerülne, hogy a nulláról kitanuljak egyetlen szoftvert, és az sem biztos, hogy kamatoztatni tudnám.
Néha éreztem már azt, hogy valóban nem jó ez így nekem, és néhányszor ábrándoztam is arról, hogy vajon milyen lehet egy kulturált munkahelyen, például egy komoly tervezőirodában dolgozni, de az álmodozásnál tovább nem jutottam. Egyébként is ha jelentkeznék valami komolyabb munkahelyre, mégis mit tudnék felmutatni? Azt a hat évet, amit hegesztőként lehúztam egy - szó szerint - retkes munkahelyen? Ez nem így megy! Egy nyamvadt hegesztőért nem kapkodnak referencia nélkül egyetlen komolyabb munkahelyen sem!
Aztán mindig visszakanyarodok oda, hogy jó ez nekem, ha eddig kibírtam, ezek után is ki fogom.
Nehz az emberek többségének lfogadni, hogy semmi ambíciód nincs..úgy sem, hogy már a tudást sem most kellene megszerezned..
Ez a hiányosság nem túl vonzó tulajdonság, nekem nőként egy férfiban soeciel egyenesen taszító.
És félreértés ne essék, nem az, hogx hegesztőként dolgozol, és nem is az, hogy ott maradsz, hanem az okok, amiért maradsz.
Tehát nem azét, mert e álmaid melója, és ebben éled ki magad, avgy ilyenek.
Pl én szerettem felszolgálő lenni, imádnám a mai napig, és azért dolgozom most, hogy csinálhassam, de a sajátomban, így átképeztem magam.. Csinálhatom azt amit szeretek, de úgy,hogy ne azon muljon a megélhetésem, és csak akkor amikor kedvem van..ez csak pelda...nem erről van szó...
De 12-14 őrában munka, fizikai munka nem hiszem, hogy annyira álom, ami melett a fizu sem lehet sok, ami az előrelépésben / nem mint pozíció, hanem mint életbeli nem lehet túl sok..
Tehát. Ahozzáásllás szerintem nagyon rossz..
De neked jó így, akkor nem kell foglalkozni másokkal, a más véleményéel.. A szerinted jő így, akkor nem fogsz elbizonytalanodni,nhogx neked ez nem jó, akárhányan mondják is.. Vagyis 29 éves felnőttként már nem kéne, hogy elbizonytalanítson
Más szakmákkal behelyettesítve én is írhattam volna:(
Szélmalomharc. Sosem fogják megérteni.
Az a lényeg, hogy te jól érezd magad a bőrödben.
Nem a munkád a probléma, nem az a baj, hogy nem vagy öltönyös irodai dolgozó. A baj az - legalábbis ez lenne az oka annak, hogy én pl. veled nem akarnék összejönni -, hogy az ambíciónak még csak a szikráját sem lehet felfedezni benned.
Nem szeretem az olyan embereket, akiknek nincsenek hosszú távú tervei, nem törekednek semmire, nem remélnek, hajtanak a jobbra... Unalmas és hosszútávon veszélyes is belesüppedni abba, ami épp van "jó ez nekem"-alapon.
Ha csak annyi lenne az ambíciód, hogy a hegesztésen belül továbblépj, már az is más lenne, mert tényleg nem a diploma és irodai munka számít, de a semmi az nem kell (nekem legalábbis).
29/N
Ez egyszerű lustaság és félelem a változástól.
Nézd, ez a te életed, senkinek nincs joga beleszólni. És most még lehet hogy nem érdekel. De majd 20 év múlva amikor a barátaidnak már megvan mindene, család, ház, kocsi, egzisztencia, nem kell már aggódniuk a pénz miatt, te még mindig ugyan ott fogsz tartani, mint 20 évesen.
Szerintem igazából te is tudod, hogy ez így nem jó, mert nyilván való hogy nem jó, csak egyszerűbb ráfogni, mint tenni azért hogy jobb legyen.
Hát tudod, aki nem hagyja azon nem lehet segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!