Megöregszik az ember, másokra szorul. A hozzátartozónak erkölcsi kötelessége hogy segítsen, ami anyagi konzekvenciával is jár. Milyen garanciák vannak arra, hogy a gyermek ezt a "terhet" magára vállalja. Van-e más megoldás?

Egyszerű ez, ha normális viszony volt szülő és gyerek között akkor szerintem nem kérdés, hogy a gyerek segíteni fogja idős szüleit amennyire erejéből telik.

De amikor a szülők egész életében terrorizálták, elnyomták, irányítani akarták a gyereket, akkor nagyon undorító amikor tartják a markukat.

" olyan mint egy szálloda,külön szobával,mosdó,zuhanyzó "Ember! Láttál te már ilyen otthont belülről? Kb 20 négyzetméterre bezsúfolnak 4-5 embert,max az ágy csak, ami magánszféra.Két hónap után bele is halnak,ilyen körülmények közt nem lehet élni! (A kisújszállási otthonról beszélek)

Igen láttam mivel látogatom :) nem tudom te hol élsz,de az én rokonom normális,kultúrált szeretetotthonban él,nem siralom házban...informálódj!

Nem olvastam végig a válaszokat, de:

A nagyanyám súlyos alczheimer-kóros, papám 80 éves, teljesen ép és fitt, mindent megadna, ha a mama otthon élhetne vele, de egyszerűen képtelenség, 1 hónapra hazahozta az otthonból, de állandóan éberen aludt, hogy a mama mikor kel fel, mikor indul el csak úgy, veszi le magáról a pelenkát és mindent összeken kakival.

Embert próbáló dolog ez, így jobb neki az otthonba, a papa napi 2x bemegy hozzá, ellátjuk mindennel, de 0-24es felügyeletre szorul. A múltkor is elesett a wc-ben (ami abszurd, hisz pelenkás évek óta), combnyaktörése lett, pedig az otthonban van elég ápoló, magától nem tudom, hogy jutott ki oda, mikor már lassan járni sem tud.

A lényeg, hogy nem feltétlen az a jó, ha a gyerek veszi magára a terhet, hisz valószínű ők is dolgoznak, vaan külön család és ilyen beteg ember mellé egy egész ember kell, és bár nagyon drága egy otthon, még az ott dolgozók se lehetnek mindig mindenki mellett, pedig ez a dolguk.

Egy családanya és családapa, munkával, gyerekekkel még annyira sem tudna gondoskodni róluk.