Mit tehetnék a fiammal, ha ennyire nem érdekli/motiválja semmi?
A nagyobbik fiam 18 éves, jövőre fog érettségizni. Nyelvi előkészítős, 5 éves gimnáziumi osztályba jár. A gimnázium elején még voltak tervei, továbbtanulás többször szóba került, főiskola, egyetem...most azonban, amikor már nagyon közel van, hogy valamit választani kellene a jövővel kapcsolatban, úgy látom, semmi nem érdekli, a továbbtanulás már szóba sem jöhet nála, vagy szakma, munka...
A tanulásával egyébként nincsen baj, egyedül nyelvekből gyengébb, de a közel 4-es átlaga most is megvan, ezért is vagyok elkeseredve, mert egyébként meg lenne az esze a továbbtanuláshoz, de ahogy írtam, ez már nála úgy látszik ki van zárva.
Hogyan hathatnék rá? Nem erőszakolhatok rá semmit, de félek, hogy azért így nehéz lesz az életben elhelyezkednie.
Nyelvvizsgát a 0. év ellenére nem volt/lesz kötelező tenniük, de úgy látom, kis ráfordítással ez sem lenne nagy kihívás neki, de hasonló-e téren is a helyzet.
Én pénzügyi szakon dolgozom, egy kórháznak vagyok a pénzügyi osztályvezetője, a férjem szintén hasonló pályán dolgozik. Ebben tudnánk segíteni, de ez az ágazat nem tetszik neki.
Semmikèpp ne eröltess rà semmit mert visszefelè fog elsülni. Sajàt tapasztalat is, meg a közvetlen környezetemben is ezt tapasztalom.
Lehet most elfàradt, nem tudja merre tovàbb. Egyèbkènt ha nem azonnal kell eldöntenie hogy "milegyenhanagylesz" hanem idöt hagysz neki akkor kiforr a dolog. Èrettsègi utàn bàrmikor mehet egyetemre 1,2,3 stb. èv mùlva is.
Èn is felnött fejjel mentem, amikor màr tudtam Mit akarok, ès nem szülöi nyomàsra kellett mennem.
Van rokonom aki közgazdàszkènt vègzett egyetemen, mègis külföldön dolgozik szakàcskènt. Hogy mièrt? Mert imàdja a munkàjàt ès nem mellesleg többszörösèt keresi kint ezzel mint itthon keresne közgazdàszkènt.
Megint màsik unokatesòm jogot vègzett, kint dolgozik külföldön egy szàllodàban.
Szóval ezzel azt akarom mondani hogy sokszor ( söt a mai vilàgban egyre gyakrabban ) alakul ùgy az èletünk hogy teljesen màst fogunk dolgozni mint amit elterveztünk. Vagy aminek tanultunk.
"Egyébként legfőképpen a fémipari szakmák érdekelnék, pl. hegesztő, lakatos, karosszérialakatos, de nem tudom, ezek mennyire jók a mai világban..."
Magyarországon (és sok más országban is, pl. német) a hegesztők/lakatosok/gépészek/targoncások/esztergályosok/villanyszerelők a LEGKERESETTEBB munkaerő és bizony elég jó fizetéseket is kapnak. A diplomások vagy kapnak apucitól pénzt vállalkozásra, vagy szalag mellett kötnek ki, esetleg protekcióval kapnak munkát. Én egy diplomával, egy vendéglátós és egy kereskedelmi szakmával alig találtam munkát egy viszonylag nagy városban... Mindenképpen tanuljon ki szakmát, de olyat, amilyet akar, véletlenül se kényszerítsétek olyanra, ami abszolút nem érdekli, mert csak időpazarlás. Ha meg rögtön dolgozni akar, hadd menjen, majd rájön magától, hogy milyen az élet.
Hadd legyen egy kis élettapasztalata! Hadd menjen el dolgozni, segíts neki ebben, hadd érezze azt hogy támogatjátok. Ha talál valami munkát mondjuk lakatosnál, vagy fényezőnél és szeretni fogja akkor rájön majd, hogy én ezt szeretem ez tetszik, és ha tanulnék, akkor még többet kereshetnék vele. DE NE ERŐLTESD!
Lesz neki egy kis munkatapasztalata legalább!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!