Szülők! Kinek hogyan viselte a gyerek elköltözését, miben segítette?

Én pár éve költöztem el otthonról, tesóm épp most költözik.

Anyukám többször átjött segíteni például hozott egy csomó takarítószert, hogy akkor most takarítunk és ő is segít, tesóméknál ugyanezt csinálja. Nekünk akkor még nem volt autónk, így segített elhozni a bútoraink egy részét, ebbe apukánk is segített. Most én hoztam el tesómék bútorait, mert nagyobb autónk van.

Volt, hogy hozott ebédet, mikor még nem volt konyhám, vagy elvitte kimosni a ruhákat, amikor még nem volt mosógép.

Lelki bíztatásra igaziból nekem nem volt szükségem, hisz kollégista voltam, majd egyetemistaként albérletbe költöztem a vőlegényemmel egyetem után rögtön férjhez mentem, és a férjemmel költöztem össze. Tesómnál már szükség van lelki támogatásra is, ő nehezebben szakad el otthonról. Most 27 éves, eddig otthon lakott, kettesben anyával. Ő például igényli, hogy anya megmondja neki, hogy mit és hogy csináljon. Anya okézza lesz ha vesz valami bútort, segítsen neki választani, kísérje mindenhova. A barátja pedig roppant türelmesen tolerálja ezt.

Szerintem egy szülőnek nagyon fontos, hogy ténylegesen abban támogassa a gyerekét amiben annak szüksége van.

A fiam nemrég költözött el. Mi elég jól viseltük, végül is ez az élet rendje.

Lelki segítséget nem igazán értem, hogy gondolod, ugyanis ha a szülők és gyerek között harmonikus a kapcsolat akkor ott volt mindig az, hogy lelkileg is támogatva van. Nekünk jó a kapcsolatunk, mindig számíthatunk egymásra, tudunk beszélgetni is ha erre van szükség az embernek. Fiam élvezte a költözéssel járó dolgokat, és élvezi, hogy külön lakásban él.

Támogatjuk minden döntését ha a döntés értelmes.

Amiben még segítek neki, hogy munka után hazafelé amikor úgy adódik beugrik az ennivalóért. Bár én szívesen kimosok, és vasalok neki ha kell, de ezt ahogy mondja, megcsinálja maga is. Főzni is szokott, de vannak napok amikor az én főztöm kell.

Az apja meg mindig mondja neki, hogy ha pénzre van szüksége mert mondjuk nagyobb kiadása van (pl: venne valamit ami drágább) akkor szóljon--

Attól, hogy elköltözött, mi még szeretnénk gondoskodni róla ha igényli...

Időpont ma 09:16 vagyok..

ÁÁ most már értelek.. Nos nem biztattam a fiamat, hogy költözzön el. Egyik normális szülő sem akarja, hogy a gyermeke kirepüljön a családi fészekből.

Én sem akartam, de elfogadtam, hogy ez volt a döntése, és támogattam. Nem gördítettem akadályokat az útja elé, ha kellett mentem segíteni, vagyis támogatjuk amennyire tudjuk.

Egyetem alatt költöztem el, barátnőimmel költöztem össze, ma már a férjemmel lakom. Amikor barátnőkkel költöztem el, a szüleim mind anyagilag, mind lelkileg támogattak.

Emlékszem, mikor pakolgattunk, anya hozott be fotókat, hogy milyen volt az első önálló lakása, apa meg megmutatta a bárpultjáról a képeket, ami az első lakásában volt, ahol egyedül lakott 21 évesen. Büszkék voltak rám, még kis pityergés is volt, meg "vigyázz magadra", de nagyon-nagyon boldogok voltak, amiért önálló életet kezdek 20 évesen.

Azóta már csak havonta járok haza, de akkor otthon vagyok 2-3 napot velük, és a régi szobám most kb. raktárként működik, könyvtárszobának alakították át.

Én lelkileg nehezen ítélem meg, ők min mentek át, de azt tudom, hogy új szokásaik, hobbijaik, programjaik lettek, szerintem felfedezték egymást párként is, nem csak családként.

27n