Miért nem foglalkozik velem, mióta megszületett a testvérem? Miért tesz úgy, mintha ez az én hibám lenne?

na a sok értelmező zseni most is csak utálkozni tud... nem az a baja a kérdezőnek hogy kevesebb lett a közös program, hanem hogy a beígért programok is elmaradnak, ami azért jó lenne, mert nem ám csak a kistesó van, van ott egy nagylány is, aki azért még létezik, és senki sem tűri jól ha egyik pillanatról a másikra nem is érdekel senkit se, főleg ha előtte voltak közös programok, és főleg ha ezt a tulajdon édesanyja teszi meg vele, neveljen akár hatosikreket is! anyukádnak gyakorlatiasabbnak kéne lennie, szervezhetnétek babás programokat, sütizni nyugodtan lehet vinni a húgodat, legalább ismerkedik picit a világgal, javasolj esetleg ilyen programokat, kedves kérdező, ha van hozzá kedved, anyukádnak is jót tenne ha nem csak otthon ülne a pici babával. a másik meg az a STÍLUS, AMIVEL A KEDVES ANYUKA ÉS A NEVELŐAPA KEZELI EZT A HELYZETET! ami viszont szánalmasan gyerekes... egyetértek azzal a válaszolóval aki szerint "tiniként" viselkednek, szörnyen gyerekes ez a felcsattanás. felnőtt, felelősségteljes szülőként intelligensebben állhatnának a helyzethez, egy filmnézés pl tényleg nem hatalmas kérés, és igenis hiába 17 éves a kérdező, annak a figyelemnek legalább a töredékére szüksége van, amit korábban megkapott, mondom,a kistestvértől függetlenül. de ennek a belátásához kell egy bizonyos intelligencia, nem kéne belelátni egyből azt, hogy a kérdező hisztis, elkényeztetett, és az első adandó kukába kidobná a húgát. remélem érthető voltam.

kedves kérdező! tényleg annyit tudok javasolni, hogy próbálj anyukáddal babás programokat beszervezni, menjetek sétálni a parkba, az ő lelkének is jót tenne, ha szívna egy kis friss levegőt, ahogy mondtam, sütizni egy három hónapos babát is nyugodtan lehet vinni, illetve ülj le vele és a mostohaapáddal, kezedben egy lappal, amire leírod a stílusukat, hogy azért szeretnéd ha a húgod mellett te is léteznél számukra, és hogy téged a koncertel sem a rossz szándék vezérelt, szeretted volna meglepini az édesanyádat, de szívesen mennél vele más, rövidebb programokra is, mert neked ő még mindig fontos, és hiányzik a korábbi viszonyotok. mindezt higgadtan. ha nem képesek megérteni... akkor egyik füleden be, másikon ki, nem éri meg hogy felhúzd magad miattuk. ha kérnek valamit, csináld meg, de ne érintkezz velük többet. vagy rájön idővel anyukád, mi a dörgés, vagy nem, nemsokára úgyis fősulira mész, akkor majd hívogathat. sajnos sok későn szülő nő átesik ez, most a kisbaba a minden.. és nem mindegyik jön rá erre. hatalmas tisztetlet természetesen a kivételnek! tessék, le lehet pontozni.

A mostohaapáddal vállaltak gyereket, egy közös gyereket. Ott van mellette a gyerek édesapja és a családi idillbe nem fér bele egy majdnem felnőtt kamasz. Sajnos anyukád beleborult a terhességi hormonokba és most nem éppen van eszénél, a mostohaapád meg... őt inkább hagyjuk. Szerintem elég jól mutatja a véleményét, hogy nem lehet a kezedben a saját testvéred még ha csak fél is.

Én a helyedben nem foglalkoznék velük. Minél hamarabb kirepülnék és majd rájönne anyukád, hogy volt neki egy nagyobb lánya is egyszer... Mi hárman vagyunk tesók és én vagyok a legnagyobb. Anyuval nekünk soha nem volt olyan a viszonyunk, mint nektek viszont mindig tudott időt szakítani rám és amikor abba a korba léptem mikor jó lett volna beszélgetni de ciki volt elé állni, akkor szervezett csajos programot nekünk, ahova csak mi mentünk. Se csecsemő kisöccs (14 év), se a húgom (aki "csak" 4 évvel fiatalabb) csak mi hiába nyavalygott húgom, hogy jönne. Ilyenkor madarat lehetett volna fogatni velem. Ilyen program a későbbiekben volt húgommal is, öcsém pedig apukám reszortja volt fiús programmal. Pedig öcsém is későn lett vállalva, közel a 40hez, kell egy fiú felkiáltással tehát nem voltak már épp fittek a szüleim, néha érezhetően ingerültebbek is voltak, de ilyen kiborulást, mint anyukád sose rendeztek, pedig nem voltunk matyóhímzések. Illetve mivel érdekelt az öcsém, ezért megmutattak mindent és amit lehetett rám bízták. Pl pelenkázás, etetés. Volt hogy egy délutánt én vigyáztam rá, amíg apu szülinapját ünnepelték, pedig pont olyan korú volt, mint a te féltestvéred, ráadásul én kisebb is voltam és kisgyereket is először láttam ennyire közelről. (húgom 2-3 éves koráig nem érdekelt, csak egy nyávogó kisbaba volt, aki miatt nem lehetett zajongani)

Tehát én azt javaslom vagy próbálj vele beszélni, hogy nem sokat kérsz csak napi 5 percet legalább, amíg elmondhatod milyen napod volt vagy hogy érzed magad, mert szereted az új jövevényt, de neked is szükséged van még az anyukádra. Ha nem sikerül, akkor pedig zárd ki az életedből, hogy ne fájjon az érdektelensége.