Anyukám bedobta, hogy a Szentestét töltsük otthon, mert a bátyám csak ritkán jön haza Németországból. Lelkiismeretfurdalást csinált, amiért mi négyesben szeretnénk itthon tölteni a gyerekekkel. Szerintetek?

Én elmennék. Mi is sokat veszekszünk anyámékkal (inkább apámmal), de nekem elképzelhetetlen, hogy ne menjünk. Ha majd lesz baba, akkor itthon délután karácsonyozunk, utána megyünk hozzájuk. Mondjuk mi csak 40km-re vagyunk, így könnyen megoldható a dolog.

Nekem a szenteste nem a szűk család, hanem azok, akiket a legjobban szeretek.

A te döntésed, de én, ha elkezdene zsarolni, biztos, hogy nem mennék.

Meg amúgy is, a szenteste a mostani családodé, amibe a férjed, a gyerekek és te tartozol.

Ha pedig minden együttlét veszekedésbe torkollik, akkor pedig juszt sem mennék, majd másnap, vagy harmadnap. Bátyám akkor is ott lenne még, de én tuti nem hallgatnám a vitákat, mikor a kis családomban békésen el lehetnék.

Én 18 éves korom óta - akkor költöztünk apa párjához - gyűlölöm az otthoni karácsonyokat. Mostohaanyám egész nap kiabált, verte a palávert, hisztizett és idegeskedett, egy nyugodt percünk nem volt. Este meg ment a jópofizás ajándék osztás, holott ki nem állhattuk egymást.

Az tuti, hogy én nem töltök ott még egy szentestét - meg, amúgy sem, van párom, természetes, hogy vele leszek, nem az ősökkel.

Én nem igazán értem ezt. Ha a saját testvérem jönne haza hónapok után, nekem nem megerőltető lenne aznap velük lenni, hanem örömteli dolog.

Nyilván nem minden évben van így, és igen, ha a férjem családjában lenne így, amiatt is ugyanúgy kivételt tennék a Szentestével. Nem pont az a lényeg, hogy boldoggá tegyétek a másikat, hogy egymásnak, a családnak örömet szerezzetek? Nem igazán látom ezt a szellemet abban, hogy 'dögöljetek meg, ez az én napom'.